Egy tíz-tizenkét éves fiúkból álló gyerekcsapat repülőszerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre vetődik. A világban háború dúl, a legvéresebb az emberiség történetében. Mindebből azonban a szigeten nem sokat lehet érzékelni, a fiúk legfőbb gondja, hogy megszervezzék életüket a túlélés   [>>>]

Egy tíz-tizenkét éves fiúkból álló gyerekcsapat repülőszerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre vetődik. A világban háború dúl, a legvéresebb az emberiség történetében. Mindebből azonban a szigeten nem sokat lehet érzékelni, a fiúk legfőbb gondja, hogy megszervezzék életüket a túlélés reményében. William Golding klasszikusa képregényváltozatban lép olvasói elé. A nagykorú közönségre számító feldolgozás Aimée de Jongh olykor realista, máskor látomásos ábrázolásmódja révén újrakeretezi az ismert társadalmi drámát.Az élénk tekintetű, fölényes, de azért nem elutasítóan érdektelen szőke fiú, Ralph rövid idő alatt tekintélyt vív ki magának a többiek között, és vele született talpraesettsége folytán, no meg az esetlen, de jószívű és egyenes észjárású "Röfi" támogatásával elnyeri a többség bizalmát. Ám hamarosan feltűnik a színen az ellentábor. Élükön Jack ellentmondást nem tűrve magának követeli a vezéri tisztet. Híveinek száma veszedelmes gyorsasággal kezd gyarapodni, a szigeten lassan-lassan a rettegés lesz úrrá. A hatalom gépezete láthatatlanul működésbe lép, s a kezdetben ártatlannak tűnő játék véres háborúba, a Legyek Urának be nem hódolók elleni tomboló hajszába torkollik, mígnem láng borítja el az egész szigetet. Az emberi társadalom történetének ez a világirodalmi rangú példázata 1954-ben látott először napvilágot. A gyermeki lélek szakavatott ismerőjeként Golding a legmagasabb szintű realizmus eszközeivel, filmszerűen pergeti le az egyre gyorsuló eseményeket. Ez a mellbevágó realizmus az, amely szinte szuggerálja az olvasóba a történet valódiságát, s ébreszti rá az olvasót a regény nagy igazságára. Arra, hogy az eltömegesedő civilizáció mélyéről fel-feltörő állati, barbár ösztönök pusztulással fenyegetik a kultúrában kikristályosodó, magasabbrendű együttélés normáit, ezzel végső soron az emberiség jövőjét. De partra száll-e az emberiség "lakatlan szigetén" a megmentő katona, miként a regényben, hogy véget vessen a pokoli játéknak? Golding utolsó sorai magukért beszélnek. A szigetet felfedező tiszt, aki miután Ralphtól és a fák mögül előmerészkedő kifestett gyerekektől értesül az eseményekről, elfordul, "időt akart nekik adni, hogy összeszedjék magukat. Szemét a távolban horgonyzó, kecses formájú cirkálón pihentette, és várt". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]