A mese témájával két nagy szakterület is foglalkozik: a folklorisztika és az irodalomtörténet - más-más oldalról vizsgálva, elemezve a kapcsolódó kérdéseket. Noha a jelen kötet szerzője irodalomtörténész, ezúttal írásában mindkét diszciplína szemszögét felhasználja ahhoz, hogy szélesebb
[>>>]
A mese témájával két nagy szakterület is foglalkozik: a folklorisztika és az irodalomtörténet - más-más oldalról vizsgálva, elemezve a kapcsolódó kérdéseket. Noha a jelen kötet szerzője irodalomtörténész, ezúttal írásában mindkét diszciplína szemszögét felhasználja ahhoz, hogy szélesebb perspektívából vegye szemügyre választott kérdéskörét, amelyből természetszerűleg adódik a kettősség. Művében ugyanis a mese tizennyolcadik-tizenkilencedik század előtti, írásos-nyomtatásos irodalma előtti időszakát és jellemzőit igyekszik a lehetőségek keretei között legrészletesebben rekonstruálni, olyan kérdésekre keresve a választ sok egyéb mellett, mint hogy milyen az írott és szóban elmondott mese viszonya, mi tekinthető mesenyomnak, milyen lehetett a mese akkor, amikor még nem emelték az irodalmi műfajok közé stb. Az első részben (Eredet vagy kontextus?), olyan témákat érint, mint a varázsmesék archeológiája, a mesegyűjtemények kerettörténetei, a családi viszonyok ábrázolása az orosz népmesékben, a Trisztán-szöveghagyományban fellelhető varázsmesei motívumok, a morfológia és rítus három Albert András-mesében, vagy a romantikus kasztráció fogalma. A folytatásban a régiség és a romantika korának varázsmesei kánonjait elemzi, többek között a Tóbiás-példázat, a Szilcz-féle kéziratos mesegyűjtemény, a Turandot- és a Hamupipőke-történet, valamint Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany és Jókai meséi példáján. A részletes bibliográfiával záruló szakkönyv elsősorban a téma iránt érdeklődő irodalomtörténészek, néprajzosok figyelmére számíthat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
