A Nyugat-Dunántúl késő bronzkoráról szóló ismereteink meglehetősen hiányosak. Ezen szeretne változtatni a régész szerző munkája, amely alapvetően a régió négy megyéjében 1984 és 2011 között végzett terepi kutatásainak összegzése. A tanulmánykötet fő rendező elvévé a két biológiai nem vált, akiket   [>>>]

A Nyugat-Dunántúl késő bronzkoráról szóló ismereteink meglehetősen hiányosak. Ezen szeretne változtatni a régész szerző munkája, amely alapvetően a régió négy megyéjében 1984 és 2011 között végzett terepi kutatásainak összegzése. A tanulmánykötet fő rendező elvévé a két biológiai nem vált, akiket természetes környezetükben és tágabb társadalmi kapcsolatrendszerükben igyekszik bemutatni. A laza gondolatmenetben egymásra épülő fejezetekben az olvasó előtt feltárul a szerző szakmai ars poeticája, a bronzkor időrendjének, a környezet leírásának és természetesen magáról az emberről rendelkezésünkre álló ismeretek, kitekintéssel a szomszédos régiókra. Tárgyalásra kerülnek a nőnek és a férfinak a régészettudomány által legjobban „megfogható elemei, életük és haláluk terei. Nem maradhatott ki a Nyugat-Dunántúlon élő embernek, az időnként Észak-Európa, de a Mediterráneum területét is érintő kapcsolatainak felvillantása sem. Közben a régió bronz- és vaskorkutatásában nemzetközi összehasonlításban is meghatározó jelentőségű személyiségének, báró Miske Kálmánnak is emléket állít számos publikálatlan dokumentum közreadásával. A kilenc fiatal szakember által írt esettanulmányokkal kiegészített szövegkötetet – amelynek Bevezető és Összefoglaló része kétnyelvű (magyar–angol) – a több mint 400 képtáblát tartalmazó 2. kötet egészíti ki és teszi teljessé. [<<<]