Ama gyászos augusztus végi napon, a mohácsi síkon, éj homályában rejtőző árnyak járják a testekkel borított csatamezőt. Nem a meggyilkoltak szellemei ők, hanem a török által feldúlt környékbeli falvak túlélői, akik elpusztított javaik helyett remélnek értékeket lelni azoknál, akiknek már nincs   [>>>]

Ama gyászos augusztus végi napon, a mohácsi síkon, éj homályában rejtőző árnyak járják a testekkel borított csatamezőt. Nem a meggyilkoltak szellemei ők, hanem a török által feldúlt környékbeli falvak túlélői, akik elpusztított javaik helyett remélnek értékeket lelni azoknál, akiknek már nincs szükségük evilági hívságokra. Ők akadnak rá egy súlyosan sérült túlélőre, az öreg Deér-Sólyom Istvánra, Úrmező és Mórichida urára, aki hetven esztendősen vett részt az ütközetben. A jólelkű jobbágyok különös tisztelettel viseltetnek az ujján hollós-címeres gyűrűt viselő aggastyán iránt, s magukkal viszik ártéri búvóhelyükre, majd Bátmonostorra, ahol a kolostor egyetlen helyben maradt barátja, Dénes testvér gondjaira bízzák. A derék páter gondos ápolásának köszönhetően István úr hamarosan talpra áll, majd gyógyítója hosszas unszolásának engedve mesélni kezd neki a Hunyadiak dicső koráról... Története több mint egy évszázaddal azelőtt veszi kezdetét. Egy havaselvei falura vérszomjas török katonák élén támad rá a gonosz Vlad, a fekete ember. A pusztító és öldöklő had elől Csorba kenéz a kisfiával a Kárpátok rengetegeibe menekül, hogy aztán a havasokon átkelve új, választott hazára leljenek Magyarországon. A felcseperedő Vajk - apja nyomdokain - Zsigmond király vitéze lesz, s katonai szolgálataiért megkapja az uralkodótól a csinos Morzsinai Erzse kezét és egy kis birtokot hozományul. Bár sorsuk jóra fordul, egyikük sem tudja elfeledni a falu pusztulásának emlékét, amikor Csorba asszonyát meggyilkolták, leányát pedig rabláncra verték, lelkükben ott izzik a gyűlölet a törökök és az ördögi Vlad iránt... [<<<]