Ha van Erdélyben elkötelezettje, istápolója, „mindenese a rockzenének, az Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió munkatársa, műsorvezetője, rockújságíró, aki több mint három évtizede népszerűsíti a műfajt a rádiós hullámhosszokon és különböző helyi újságok hasábjain. Impozáns, főleg fekete-fehér és   [>>>]

Ha van Erdélyben elkötelezettje, istápolója, „mindenese a rockzenének, az Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió munkatársa, műsorvezetője, rockújságíró, aki több mint három évtizede népszerűsíti a műfajt a rádiós hullámhosszokon és különböző helyi újságok hasábjain. Impozáns, főleg fekete-fehér és néhány színes fotóval illusztrált kötetében lényegében áttekinti az erdélyi magyar rocknroll negyven évét. A (Jávorszky Béla Szilárdtól és Sebők Jánostól kölcsönvett – ld.: A magyarock története, 202003036, 201914092) címben jelzett időszakból (1970-2010) több mint kilencven együttest szerepeltet, így megkockáztatható, hogy igazi lexikonról van szó, amelyből – a rockrajongók nemzedékeinek örömére – szinte minden megtudható, amit erről a szcénáról tudni érdemes. Bár ha Erdélyben olyan körülményeik, lehetőségeik lettek volna az együtteseknek a 70-es, 80-as és 90-es években, mint Magyarországon, akkor a könyv jóval vastagabb lenne, és a benne szereplő zenekarok is ismertebbek lennének. E formációk pályakezdésekor érdekes kettősség volt jelen Romániában: egyrészt a cenzúra, a tiltások alapvetően meghatározták ezt a korszakot, ugyanakkor mégiscsak élt a rockzene hőskora, létezett a nemzedéki életérzés, amelynek a rockzene volt a természetes kifejezési formája. Déli szomszédunknál – ahogy nálunk is – sokáig egyetlenegy tévécsatorna létezett, azon pedig hetente egyszer jelentkezett a magyar adás, egyre csökkenő adásidővel. Elmondhatjuk, hogy az erdélyi magyar könnyűzene szükségből született meg, mivel a „magyaradásban nem lehetett bejátszani a magyarországi zenekarok felvételeit, így kénytelenek voltak „saját forrásból megoldani az egyébként nagy keresletet. Sokáig a Metropol volt az egyetlen igazi rockzenekar, a többi együttes valahol a tánczene és a popzene mezsgyéjén egyensúlyozott, illetve volt még az ún. folkzene, amit a hatalom is eltűrt. Aztán ugródeszkaként kialakult a Siculus fesztivál, illetve utódai, a Zenés Karaván, a Tavirózsa-fesztivál és más rendezvények. A kötetben a szerző merít sikeres rádióinterjúiból is, mint Boros Zoltánnal, Virányi Attilával a Metropolból, Csutak Istvánnal a Garabonciásból, Székely Györggyel, a Vox-T együttes vezetőjével vagy Boldizsár Istvánnal a Semnal M-ből készült beszélgetéseiből. A szerző állítása szerint olyan zenekarok is óhatatlanul bekerültek a válogatásba, amelyek „felejthetők, mert nem működtek sokáig és nem hagytak maguk után mély nyomot. Összességében mégis elmondhatjuk, a könyv azokról a zenekarokról szól, amelyek nehéz körülmények közt zenéltek, de kitartottak és magyar identitáserősítő szerepük vitathatatlan. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]