Csoóri Sándor mindez ideig kiadatlan naplójegyzeteinek két kötete az 50-es évek közepétől haláláig rögzíti a költő, író, esszéista, gondolkodó és közéleti ember benyomásait, fölismeréseit, amelyeknek túlnyomó többsége az igazságkeresés jegyében fogant. A szerző abban az értelemben „műfajtalan, hogy   [>>>]

Csoóri Sándor mindez ideig kiadatlan naplójegyzeteinek két kötete az 50-es évek közepétől haláláig rögzíti a költő, író, esszéista, gondolkodó és közéleti ember benyomásait, fölismeréseit, amelyeknek túlnyomó többsége az igazságkeresés jegyében fogant. A szerző abban az értelemben „műfajtalan, hogy leggyakrabban nem hagyományos formában, dátumokhoz kötött följegyzéseket vezetett, sokkal inkább egy-egy szellemileg mélyen átélt korszakra vonatkozó reflexióit rögzítette. Az aktualitásokhoz olykor csak esetlegesen kötődő gondolatait fogalmazta kis esszévé, irodalmi jegyzetté, tárcává, memoárrá. Ilyen módon valójában esszéfüzér keletkezett, amelyben benne van az 1955 és 2016 közötti hat évtized világképe és sorsérzete - Csoóri Sándor szemén át láttatva. Az írások rendre két világ között oszcillálnak, lélek és sors, egyéni életút és közösségi lét aktuális és időtlen problémáit fogalmazva meg. Például 1955-ben a Harangzúgás című gondolatfutamában a csöndről elmélkedik, megállapítva, minden hang kiindulási és viszonyítási pontja a csönd, miközben a harangok szava és a némaság ellentéte a korszak magyar értelmiségének dilemmáit jelképezi: megmaradni a fegyelmezett józanságnál vagy erkölcsileg elzülleni. A néhány soros, töredéknyi jegyzetek, valamint a hosszabb-rövidebb esszék olykor gyors reagálások a kor történéseire (Nádprobléma), olykor meg a létezés nagyobb összefüggéseit kutatják (Az együttélés elvéről), miközben csaknem minden gondolatába beszüremlik a magyar irodalom megannyi kérdése, aktualitása, szereplője, leggyakrabban Illyés Gyulát, azután Czine Mihályt, Levendel Lászlót vagy Kiss Ferencet emlegetve. Sokszor idézi föl olvasmány- és filmélményeit, a magyar történelem sorsfordító eseményeit és alakjait, főképp 1848 és 1956 jeles napjaira hivatkozva. Az összeállítás egyetlen nyomtatásban már megjelent írása, az 1991-es keltezésű Nappali hold, amelyben a hazai kulturális élet máig megoldatlan, évtizedek óta nyugtalanító kérdéseit bogozgatta. Ez az esszé afféle origója hatvan év naplójegyzeteinek, hiszen a költő utókora ehhez méri munkásságának előzményeit és folytatását. Csoóri Sándor följegyzéseiben gondolati egységgé szervesül a magyar múlt, a nemzeti kultúra, a népi gondolat, a Kárpát-medence magyarságának sorsa és a maga személye, aki éles szemmel megfigyeli ezt a múlt- és jelen idejű valóságot, hogy általános érvényű következtetéseket vonjon le belőle. Például 1993-ban a magyar politikai élet kérdéseit feszegetve arra a következtetésre jut, hogy csak egyvalami biztos: az idő könyörtelen múlása. Csoóri Sándor a magyar sorsot a maga értelme és lelke távlatában mutatja föl, a saját belső világát pedig a nemzet perspektívájában láttatja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]