A több műfajba sorolható írásokat tartalmazó, az irodalmi antológia, a hely- és kultúrtörténeti esszé, valamint a fotóalbum sajátosságait elegyítő kiadvány szerkesztőjének alapgondolata, hogy a régi kávéház nem egyszerűen vendéglátóhely volt, hanem irodalmi műhely is, egy alkotói életformának   [>>>]

A több műfajba sorolható írásokat tartalmazó, az irodalmi antológia, a hely- és kultúrtörténeti esszé, valamint a fotóalbum sajátosságait elegyítő kiadvány szerkesztőjének alapgondolata, hogy a régi kávéház nem egyszerűen vendéglátóhely volt, hanem irodalmi műhely is, egy alkotói életformának keretet adó intézmény. Ezt a gondolatot tudatosítja és szemlélteti az album minőségűen illusztrált könyv, amely a budapesti és kisebb mértékben a bécsi kávéházak hangulatát hozza vissza. Kötete elején Reviczky Katalin fölidézi a kiegyezés utáni városfejlődés kezdetét, amelynek igazi lendületet adott Buda, Pest és Óbuda 1873-ban történt egyesülése, és amelynek része volt a kávéházak elszaporodása (Szervusz, te régi Budapest!). A könyv második fejezetében (Kávé és tinta) elmondja, hogy az első kávéházi költő valószínűleg Petőfi volt, de ez a jellegzetes alkotói életforma igazán a 19. század végétől terjedt el, Ady korában, és aztán megjelentek a kávéházi írók egész nemzedékei. A harmadik rész (Akik a kávéházért szólnak) a kávéházat dicsérő verses és prózai művek antológiája: Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Hunyady Sándor, Füst Milán, Heltai Jenő, Ottlik Géza, Márai Sándor művei, műveinek részletei kaptak itt helyet. Egyikük elragadtatással, másikuk iróniával szól a számukra nélkülözhetetlen helyről. A következő rész (A humorban nincs tréfa) a kávéházakban keletkezett irodalom humoros alkotásaiból nyújt ízelítőt; szkeccsek, vidám jelenetek, kabarétréfák, karcolatok, paródiák olvashatók itt Molnár Ferenc, Nóti Károly, Herczeg Ferenc, Karinthy Frigyes tollából. Külön fejezetet kapott Molnár Ferenc 1952-ben, New Yorkban írt hangjátéka, amelyben maga beszélget a belső hangjával, és amely írását a nekrológjának szánt (Én, Molnár Ferenc). Végül a kötet összeállítója a bécsi kávéházak atmoszféráját idézi meg (Kávéházi gondolatok világvége hangulatban). Ez a korszak az 1890-es évek elejétől 1938-ig, az Anschlussig terjedő évtizedeket jelentette. A változatos műfajú írásokat közlő, a kávéházi élet és az itt keletkezett irodalom atmoszféráját hitelesen visszaadó, archív fotográfiák sokaságával szemléltetett album nem csupán egy irodalomtörténeti korszak és vonulat képeskönyve, de Budapesten fontos helyismereti mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]