A szerző, aki légiutas kísérőből vált íróvá, már számos regényével szórakoztatta olvasóit. Most sem fognak csalatkozni azok, akik romantikával fűszerezett, ugyanakkor részben tényleges eseményekre felépített, "oknyomozó" regényt kívánnak olvasni, mert Bauer Barbara - ez alkalommal vörös,   [>>>]

A szerző, aki légiutas kísérőből vált íróvá, már számos regényével szórakoztatta olvasóit. Most sem fognak csalatkozni azok, akik romantikával fűszerezett, ugyanakkor részben tényleges eseményekre felépített, "oknyomozó" regényt kívánnak olvasni, mert Bauer Barbara - ez alkalommal vörös, virágmintás éldekorált változatban megjelenő - könyve mindezeknek a kívánalmaknak megfelel. Részben egy családi legendáriumban szereplő történet adta a regény alapötletét, melynek nyomán a szegedi könyvtárban a boszorkányperek történetét kezdte kutatni a szerző. Az utószóból az is kiderül, hogy a regény főszereplőjének, Szentirmai Rózának az alakját valós személyről mintázta az író. A történet két szálon fut: egyfelől az 1850-es évektől egészen a századforduló időszakáig követheti nyomon az olvasó Róza történetét, másfelől a valamikor boszorkányperek időszakába, a 17. század esztendeibe is visszavezet a regény, amikor a legenda szerint a szegedi Boszorkányszigeten számos boszorkánynak bélyegzett bábaasszony lelte máglyahalálát. Róza egy világtól elzárt kicsiny faluban él tízéves kisfiával, Janóval. Az asszony különös képességet örökölt felmenőitől; anyja és nagyanyja is híres bábasszony volt a faluban. Egy napon felgyullad Róza háza, alig tudnak kimenekülni a kisfiával, és az elüszkösödött gerendák mellett állnak, amikor Róza egy bőrkötésű könyvet vesz észre a pernyék között, leporolja azt és elkezdi olvasni. Egy régi napló írójának élete kezd kibontakozni a sorok nyomán, és mily különös, amikor Róza beleírja néhány kérdését a naplóba, választ is kap rájuk, amelyek a későbbiek során elvezetik őt a szegedi Boszorkányszigetre, ahol az egykori perekben elítéltek lelték máglyahalálukat. Róza nagy szerelme, Miklós felajánlja a segítségét az asszonynak. A férfi nemrégen veszítette el feleségét, aki várandós volt a gyermekükkel, és nemsokára az apját is el kellett temetnie. Fájdalma miatt haragos az egész világra, és Rózán tölti ki minden keserűségét, akit nagyon meg is sért goromba megjegyzésével. Ahogy az idő halad előre, megtudható, hogy Miklós felesége mellett Róza volt ott a halálakor, és az asszony megszülte férjének fiát, majd azt Róza gondjaira bízta. Minderről azonban Miklós semmit sem tud. Miután kezd számára világossá válni mi is történt valójában a távolléte alatt, egyre erősödő, gyengéd érzelmekkel tekint Rózára. Ám az csak a történet végére derül ki, hogy a két szerető szív egymásra talál-e? A remekül megírt, romantikus történetbe számos valós, történelmi eseményt is beleszőtt a szerző, evvel is emelve a regény értékét, amely vélhetően legfőképpen a nőolvasók körében talál majd érdeklődőkre, jó szívvel ajánlható. [<<<]