Mély empátiával, humorral és kellő mennyiségű iróniával szól olvasóihoz a jelen kötet szerzője, aki az emberiséggel egyidős kapcsolatot, az anyósok és a menyek és vők háromszögét modellezi a kortárs pszichológiai, társadalomtudományos belátások kamatoztatásával. Sophie Lévy-Rose már könyve elején   [>>>]

Mély empátiával, humorral és kellő mennyiségű iróniával szól olvasóihoz a jelen kötet szerzője, aki az emberiséggel egyidős kapcsolatot, az anyósok és a menyek és vők háromszögét modellezi a kortárs pszichológiai, társadalomtudományos belátások kamatoztatásával. Sophie Lévy-Rose már könyve elején megnyugtatja olvasóit, nem az anyósok elleni bosszú vezérelte, könyvével szeretné végre betemetni az évszázadok óta egyre mélyülő árkokat. Mivel, lássuk be, a frontvonalak megszilárdulása kulturálisan kódolt sémák mentén történt meg és történik folyamatosan a mi életünkben is. A szerző könyve első felében történeti távlatokból közelít a jelenséghez, és röviden felskicceli az anyósok történetét, a folyamközi kultúráktól Rómán és a középkoron át egészen a jelenig bezárólag a családok fejlődését és átalakulását. Lévy-Rose szerint a kulcs a kölcsönös megértés, ami viszont nem jár az autonómia feladásával. Ha a meny behódol az anyósnak, hosszabb távon több kárt okoz a saját családi dinamikájában, mintha tudatosan és határozottan nemet mondana. Ezt azonban nem könnyű meglépni, a mai magyar társadalmi és családi minták is éppen ennek tartanak ellen. A szerző ezért különböző élethelyzeteket modellez, s minden esetben felvázolja, hogy milyen ideális forgatókönyv szerint lehetne megoldani a felmerülő problémákat. A kulcs tehát a megértés és az önreflexió – természetesen ennek hiányában kár változást várni bármelyik oldalról. A kötet valóban „útikalauzként vehető kézbe, amely segíthet eligazodni a mindennapok, a szürke hétköznapok gyakran aknamezőhöz hasonló helyzetein. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]