A színházi világból kik vállaltak és milyen szerepet az 1956-os forradalomban? Miként élték meg a színészek, rendezők, színházigazgatók, szerzők, dramaturgok és más színházi emberek a forradalom történéseit, majd a forradalom eltiprását és a megtorlást? Milyen színházi történések voltak ebben az   [>>>]

A színházi világból kik vállaltak és milyen szerepet az 1956-os forradalomban? Miként élték meg a színészek, rendezők, színházigazgatók, szerzők, dramaturgok és más színházi emberek a forradalom történéseit, majd a forradalom eltiprását és a megtorlást? Milyen színházi történések voltak ebben az időszakban? E kérdésekre keresi választ az A. Szabó Magda által szerkesztett kötet. A korszak összefüggéseit feltáró esszét a színházi élet történéseit megvilágító kordokumentumok követik időrendben haladva, 1953-tól a hatvanas évek elejéig bezárólag. Naplórészletek, a korabeli sajtó híradásai, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Levéltár, az Országos Színháztörténeti Intézet anyagai, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött jelentések, későbbi visszaemlékezések és interjúrészletek egymás mellé illesztett mozaikjai idézik meg a kor eseményeit, a színházi emberek reakcióit és emberi sorsukat, főként budapesti fókusszal, de töredékesen a vidéki történéseket is megidézve. Ablonczy László bevezető esszéjét követően tíz fejezet rekonstruálja a történteket. Többek között olyanok történetei elevenednek meg, mint Bessenyei Ferenc, Czímer József, Csurka István, Eörsi István, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Háy Éva, Horváth Teri, Illyés Gyula, Kállai Ferenc, Katona Ferenc, Kovács Alice, Latinovits Zoltán, Lukács György, Major Tamás, Márkus László, Moldova György, Nagy Attila, Németh László, Páger Antal, Raksányi Gellért, Schubert Éva, Sinkovits Imre vagy Vaszy Viktor. A forrásokat fekete-fehér fotók, plakátok, karikatúrák és dokumentumok fakszimiliéi kísérik. Az utolsó, tizenegyedik fejezetben a forradalom két színész hőse (Mensáros László és Darvas Iván) 1991. június 16-án, Nagy Imre temetésekor elmondott szavaival rója le kegyeletét a mártírok előtt, s idézi meg Földes Gábor, a győri színház halálra ítélt rendezőjének a végtisztességet. A kiadványt bibliográfia és névmutató zárja. [<<<]