Rónai Ernő nagyváradi író hadifogoly-regénye abba a sorba illeszkedik, amit Kuncz Aladár Fekete kolostor, vagy Markovits Rodion Szibériai garnizon című alkotásai fémjeleznek. Könyvének bevezetőjét az akkor másfél éves kisfiának címezte, mert úgy érezte, át kell adnia gyermekének az   [>>>]

Rónai Ernő nagyváradi író hadifogoly-regénye abba a sorba illeszkedik, amit Kuncz Aladár Fekete kolostor, vagy Markovits Rodion Szibériai garnizon című alkotásai fémjeleznek. Könyvének bevezetőjét az akkor másfél éves kisfiának címezte, mert úgy érezte, át kell adnia gyermekének az élettapasztalatait, többek közt azt a következtetését, hogy az ember a bajban csak magára számíthat. Szerinte a Nagy Háború „a leghitványabb árulása volt az emberi civilizációnak és egész évezredes kultúránknak. A lucskos lövészárokban tengődő katonák gyötrelmei, az őrjítően hosszú és egyhangú fogság rabjainak szenvedései, a szibériai fogolytáborból való szökés megpróbáltatásai körül csomósodnak a cselekményszálak, ezek jelennek meg emlékezése történeteiben, amelyek az utókor szemében már-már valószerűtlennek tűnnek föl. A Krasznojárszk című könyv, amely 1940-ben jelent meg Nagyváradon – és amelyet még három hasonló témájú könyve követett – eleve azzal kezdődik, milyen nehéz a katonaélet még békeidőben is. A szerző alakulata Csehországban kapott kiképzést, aztán őt Pilzenbe vezényelték tiszti tanfolyamra; itt érte a hír, hogy meghalt Ferenc József, nekik pedig föl kellett esküdniük utódára, IV. Károlyra. A katonaélet nyomasztó egyhangúságát betegeskedése súlyosbította. Ám mindez még csupán bevezetés volt a front és a hadifogság gyötrelmeibe. Az író regénye 41 fejezetében beszéli el háborús és hadifogolyként átélt súlyos tapasztalatait, megpróbáltatásait. Kiérkezve a bukovinai frontszakaszra, a már régebb óta ott szolgáló öreg bakák beszéltek neki a régi harcokról, aztán maga is megtapasztalta a harctér viszontagságait. Izgalmas kalandok sokaságát örökítette meg az első járőr kiküldetéstől az iszonyatos pergőtűz túléléséig, majd fogságba eséséig. Leírhatatlan érzés volt számára, amikor lovas kozákok kíséretében elindultak „a misztikus, ismeretlen nagy Oroszbirodalom belseje felé. A fogság első napjai különös, deliriumos félálomban teltek, amíg aztán rá kellett eszmélnie, hogy vonatuk a baskíriai Ufába érkezett. Itt vette kezdetét a krasznojárszki hadifogoly-élet regényes története, az „ólomlábakon járó idő utáni kullogás megannyi epizódja. Az író az egyhangúan telő napokat is eleven erővel ábrázolta, főleg a szereplők és fogolylétük apróságainak érzékletes bemutatása révén. A lassú cselekményt a foglyok nevében így foglalta össze: „tovább vonszoltuk felsebzett, szomorú életünket. Amikor 1920-ban áthelyezték őket másik táborba, útközben harmadmagával megszökött; regényének utolsó harmada a 15 ezer kilométeres hazaút epikus krónikája. Az eredeti kiadás képeivel illusztrált regény a kisfiának szóló üzenettel zárul; a mű egésze pedig humanista fölszólamlás mindennemű erőszak ellen. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]