Jon Fosse (1959) norvég drámaírót, a „mai Ibsennek is nevezett alkotót, a 2023. év irodalmi Nobel-díjasát mutatja be az interjúkötet. A nagy író sosem titkolta, hogy sokáig alkoholista volt, ám 2012-ben letette a poharat, a rákövetkező esztendőben kilépett a norvégiai államegyházból, az evangélikus   [>>>]

Jon Fosse (1959) norvég drámaírót, a „mai Ibsennek is nevezett alkotót, a 2023. év irodalmi Nobel-díjasát mutatja be az interjúkötet. A nagy író sosem titkolta, hogy sokáig alkoholista volt, ám 2012-ben letette a poharat, a rákövetkező esztendőben kilépett a norvégiai államegyházból, az evangélikus felekezetből, és áttért a katolikus hitre. Eskil Skjedal katolikus teológus és újságíró nagyinterjúja voltaképp arról szól, milyen út vezette Fosset a katolicizmushoz. Az interjú készítője az előszóban megjegyzi, hogy mindig is érezte az író műveiben a spirituális, misztikaközeli alaphangot, a bibliai témákhoz és nyelvezethez való kötődést. Fosse katolizálásának hírére egy norvég egyházi folyóirat fölkérte Skjedalt, készítsen interjút az íróval; először 2014-ben találkoztak, amikor is Fosse kifejtette nézeteit a költészet, a hit és a filozófia kapcsolatáról. Beszélt a keresztény etikában gyökerező lelki-szellemi megvilágosodásról, a liturgiában érezékelhető intenzív csöndről, és arról, hogy a katolikus teológia ismeretében lett az egyetemesség vallásos embere. Úgy vélte, ő maga ékesszóló próféta, aki belső késztetésre követi választott útját. És leszögezte: a hallgatásba burkolózott misztérium néha erősebb, mint az író közlésvágya. Az interjú készítője beszélgetéseik egyfajta összegzéseként megállapítja, hogy Fosset az élet kemény próbák elé állította, és akár el is veszíthette volna istenhitét, a katolicizmus azonban helyreállította az életbe vetett bizalmát. A beszélgetések elején szó esett az író gyermekkoráról, első misztikus élményéről, és azokról, amiket már katolikusként élt át. Nem hallgatta el vallása múltbéli vétkeit, ezek közül a legsúlyosabbnak a könyvek tiltólistáját tartotta. A beszélgetések során sok szó esett filozófiáról, teológiáról, irodalomról és saját műveiről. Kijelentette, azok a gondolkodók voltak rá legnagyobb hatással, akik „írófilozófusok voltak, mint Heidegger vagy Wittgenstein; megemlékezett Aquinói Szent Tamásról és Emil Cioranról. Szerinte irodalmi nézeteinek két kulcsfogalma van: a fikcionalitás és a minőség, legyen szó bármilyen műfajról. Eskil Skjedal nagyinterjúja egy nagy író jelentős és fajsúlyos gondolatainak tárháza; a kötetnek helye lehet teológiai és irodalomtörténeti gyűjteményekben egyaránt. [<<<]