Szerhij Zsadan ukrán rockzenész, performanszművész, műfordító, költő és nemzetközi ismertségű prózaíró, akinek A diákotthon című, eredetileg 2017-ben megjelent regénye az orosz-ukrán háborút megelőző időszak drámai hatású epikai földolgozása. A cselekményidő a 2014. évet követő kor, amikor a   [>>>]

Szerhij Zsadan ukrán rockzenész, performanszművész, műfordító, költő és nemzetközi ismertségű prózaíró, akinek A diákotthon című, eredetileg 2017-ben megjelent regénye az orosz-ukrán háborút megelőző időszak drámai hatású epikai földolgozása. A cselekményidő a 2014. évet követő kor, amikor a Donbasz orosz lakossága kikiáltotta a maga független népköztársaságát, és ahol már orosz csapatok is tartózkodnak. A történet főszereplője, a tanár Pása elindul, hogy a megszállt területen levő diákotthonból hazahozza unokaöccsét, a „kölyköt. Az író Pása utazásának három nehéz napját beszéli el, ahogyan a januári fagyban, a zűrzavaros viszonyok között elvergődik a megszállt város diákszállójáig. A keserves utazás krónikája az író számára alkalom arra, hogy a maga valóságában ábrázolja a hadiállapot körülményeit, leírja az országúti ellenőrzőpontokat, a katonai járművekkel zsúfolt parkolókat, a katonákkal tömött útmenti kocsmákat, és természetesen megörökít sok-sok arcot, embert, egyéniséget, mindazokat, akikkel útja során összeakadt. Bármilyen lehangoló, dermesztően fagyos, szürke és lerobbant a környezet, folyton érezni az ideiglenességet, hiszen sosem lehet tudni, holnap hol lesz a frontvonal, melyik település kerül orosz vagy ukrán kézre. A kietlen vidéken a betakarítatlan termés feketéllik az utak mentén, miközben az utak szinte járhatatlanok; mindenütt köd szitál, reménytelenül hideg van, és sosem lehet tudni, mit hoz a következő perc. És ebben a lehangoló és bizonytalan miliőben nagyon fontos gondolatok fogalmazódnak meg a történelemről, az élet forgandóságáról, az emberi jellemekről. A környezet rajzából, a cselekmény epizódjaiból és a szereplők alkatából végül is olyan kép áll össze, amely tablója annak, hogyan élnek az emberek a háborús viszonyok közepette, miképp hordozzák háborús tapasztalataikat, fölismeréseiket. Pása háromnapos útja során többször az emberi teljesítőképesség és az erkölcsi vállalhatóság határáig jut el, miközben olykor fél, olykor tehetetlen, mégis kitart, hiszen haza kell vinnie az unokaöccsét. Szerhij Zsadan vaskos regénye mikrorealista stílusban ábrázolja a kelet-ukrajnai háborús világot és annak lelki vetületeit, emberi tükröződéseit. A történések aprólékos előadása, a tűpontos helyzetrajzok sora, a gondolatok és érzések, a lelki rezonanciák empatikus megjelenítése teszik világirodalmi szinten jelentőssé a kordokumentumként is jelentős regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]