Azóta hogy 2014-ben megjelent az ukrán szerző kötete, minden megváltozott, s a kilenc lazán összekapcsolódó történet háttereként szolgáló város, Harkiv a formálódó poszt-szovjet ukrán kultúra fellegvárából a függetlenségi harc frontvonalába került. Az elbeszélések után, azok érdekes   [>>>]

Azóta hogy 2014-ben megjelent az ukrán szerző kötete, minden megváltozott, s a kilenc lazán összekapcsolódó történet háttereként szolgáló város, Harkiv a formálódó poszt-szovjet ukrán kultúra fellegvárából a függetlenségi harc frontvonalába került. Az elbeszélések után, azok érdekes kommentárjaként, igen formabontó módon harminc vers kapott helyet a könyv végén, amelyek új fénytörésbe helyezik a korábban olvasottakat. Szerhij Zsadan könyvének címe az ókori folyamközi kultúrára utal: mivel miként Babilon, úgy Harkiv is folyók között fekszik. A kilenc elbeszélés mindennapi élethelyzeteket mutat be, kevésbé az eseményeken, mint a megéléseken és tapasztalatokon van a hangsúly, valamint a narrátor és a szereplők valóságértelmezésén. Zsadan hősei hétköznapi emberek, a húszas és a harmincas években járó férfiak, akik próbálnak valami választ adni arra nézvést, hogy mit kezdjenek magukkal, miként éljék életüket és alakítsák emberi kapcsolataikat. A kilenc elbeszélést a visszatérő szereplők és a város maga fűzi mégis szorosabban össze, noha más kapcsolódási pontot nemigen találunk bennük. A naturalista módon ábrázolt helyzetek között találunk – a kötet nyitó elbeszélésében – egy éppen húsvétra eső temetést. A rövidpróza narrátora batárja halála felett elmélkedik, érintve az ortodox kereszténységet, a muszlimokat és az ateizmust, valamint a kelet-ukrajnai erőszak csillapodását, ami mégsem szűnt meg a maga teljességében. De házibulik, kocsmák, valamint egy esküvő is szerepel Zsadan történetei között. Szereplői tehát magukat és helyzetüket szeretnék inkább megérteni. A közösség, az ukrán társadalom reprezentánsai, mivel maga az ország is kereste, keresi identitását, ami természetesen a 2022 februárjában elindított orosz megszállás után gyökeresen megváltozott. Szerhij Zsadan maga is az ukrán hadseregben szolgál, védi hazáját a Putyin vezette orosz agresszorokkal szemben. Könyve éppen ezért izgalmas és unikális, mivel a háború előtti ukrán mindennapok érzékeny lenyomataként lép az olvasók elé. A Mezopotámiát ebből adódóan a kortárs ukrán irodalom kedvelőinek lehet ajánlani, lévén poszt-szovjet ország, számos ponton találhatunk hasonlóságokat a magyar viszonyokra vonatkoztatva. [<<<]