Lutz Seiler első regénye a Krúzó, amellyel 2014-ben azonnal elnyerte az egyik legmagasabb német irodalmi díjat, a Német Könyvdíjat. Hősének, Edgarnak, a szakdolgozata megírására készülő egyetemi hallgatónak 1989 tavaszán valamilyen tisztázatlan ok miatt el kell hagynia az egyetemi várost, és szinte
[>>>]
Lutz Seiler első regénye a Krúzó, amellyel 2014-ben azonnal elnyerte az egyik legmagasabb német irodalmi díjat, a Német Könyvdíjat. Hősének, Edgarnak, a szakdolgozata megírására készülő egyetemi hallgatónak 1989 tavaszán valamilyen tisztázatlan ok miatt el kell hagynia az egyetemi várost, és szinte szökve a Keleti-tenger partjára utazik, ahol állást keres. Néhány napos hányódás, szabadban töltött éjszaka után Hiddensee szigetén köt ki, ahol egy Klausner nevű üdülőtelepen lesz idénymunkás mosogató. Június van, még éppen csak kezdődik az üdülési szezon, Edgar egyelőre a személyzet furcsa, különc tagjaival ismerkedik. Közéjük tartozik a félig orosz származású Alexander Krusowitsch, azaz Krúzó, aki az üdülőtelep, sőt az egész sziget mindentudója, befolyásos szürke eminenciása. Ő segít eligazodni a bonyolult emberi viszonyok között a kissé tétova, gátlásos Edgarnak, akivel hamar szoros barátságot köt. Edgar számára lassan kiderül, hogy a Klausner dolgozói olyanok, mint egy szigetre vetődött hajótörött csapat, valamiért kénytelenek mind itt, a világ végén meghúzódni. Szinte mindegyiküknek van valami folt a múltjában; a szobalányok, a mosogatók, a beszerzők, a szakács – valamennyien a hajdani NDK társadalmának peremén éltek, onnét kerültek az ország földrajzi peremére, a Keleti-tenger szigetére. Így aztán az életük is valamiféle elvonulással egyjelentésű peremlét. Edgar arra is rájön, hogy a szigetről a nyaralók közül időről időre néhányan próbálnak a tengeren át Dániába szökni, csakhogy közülük számosan odavesznek az út során. Edgar 1989 júniusában érkezik a szigetre, megerőltető és gusztustalan munkával végigcsinálja az egész nyaralási szezont. Amikor ősszel magányos sétákat tesz az elnéptelenedett szigeten, kiderül, hogy már a határőrlaktanya is üres, november elején megnyíltak a határok, mindenki megy, amerre lát. Lutz Seiler szinte a mikrorealizmus részletezésével és impresszionista képek egymásra torlasztásával örökíti meg Edgar és Krúzó barátságának történetét, a világvégi üdülőtelep belterjes kis társadalmát, az NDK „hajótöröttjeinek életét. A realista és az impresszionista elemek mellett a szimbolista eszközök is számosak a regényben, főképp a mosogatóhelyiség zsíros gőze, iszamos kövezete, elviselhetetlen szagú párája, az ételmaradékoktól eldugult lefolyók látványa fejezi ki az akkori NDK undorító életviszonyait; no és a cím is jelképes, hiszen a hajótörött létezés reménytelen magányát fejezi ki. A kortárs német prózairodalom igen jeles alkotása Lutz Seiler regénye. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]