Cím: |
Dupla medve
| Alcím: |
versgyári költemények
| Szerző: |
Lackfi János (1971) |
Közrem.: |
Lackfi Johanna (ill.) ; Lovasi András (előszó) |
Szerz. közl: |
Lackfi János ; [ill. Lackfi Johanna] ; [előszó Lovasi András]
| Kiadás: |
[Komárom] : Pocket, 2021 |
Sorozat: |
Pocket/41. |
Eto: |
894.511-14Lackfi J.
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; vers |
Cutter: |
L 10
| ISBN: |
978-615-81827-2-0
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
213, [5] p.
| UKazon: |
202121230
| Kivonat: |
A József Attila-díjas költő elgondolkodott azon, hogy az alkotó és az olvasó, a mű és a befogadó között mindig egyirányú a viszony; mi lenne, ha kölcsönösre változna, azaz a költő olvasói megrendelésre írna verset. Ezért elindította honlapján a Versgyár című rovatot, ahová olvasói verstémákat,
[>>>]
A József Attila-díjas költő elgondolkodott azon, hogy az alkotó és az olvasó, a mű és a befogadó között mindig egyirányú a viszony; mi lenne, ha kölcsönösre változna, azaz a költő olvasói megrendelésre írna verset. Ezért elindította honlapján a Versgyár című rovatot, ahová olvasói verstémákat, ötleteket küldhetnek. E kis kötet 68 tételt tartalmaz; mindegyik áll egy beérkezett olvasói levélből, azután a költő műhelykérdésekbe is beavató tűnődéséből, végül az olvasói inspiráció szülte vers szövegéből. Az első levélben a kényszerű mosoly, az erőltetett jókedv kapcsán arról szól, hogy a jó vers, a humoros vers is, mindig eredeti ötleten alapul, ezért olyan medvékről szóló költeményt ír, amelyben nem fordul elő a sablonos „medve – kedve rímpár (Dupla medve). A második levél írója súlyos témát pendít meg, a kemoterápiás kezeléssel együtt járó szenvedést. Nem Lackfi János lenne a költő, ha e témából is ne hozná ki a derűt párrímes poétikai játék formájában (Szent László Kórház rap). Nem véletlen, hogy Lackfi János egyike a mai legismertebb, legnépszerűbb költőknek, hiszen sokszor a banalitást avatja versmotívummá, a köznapok mozzanatait iróniával emeli magas költészetté. Eközben naiv rácsodálkozással fordul az élet szokott dolgai felé is, hogy aztán okosan, ravaszul, mégis játékosan ábrázolja. Így ír a párkapcsolatokról (Én persze, te persze), a férfiak bizonytalankodásairól, örökös halogatásaikról (Vegytiszta logika), vagy épp a szerelmes nagymamáról (Nagyi szerelme). Valamennyi verse költői játék, kifinomult versszerkezetre épített, ritmusos, rímes, nyelvi leleményekkel tűzdelt poétikai bravúr, tréfásra stilizált életdarab, amely azonban sosem öncélú produkció, mert megmutatkozik benne az élet sok-sok mozzanata, rétege, összefüggése: a köznapiság felszíne és az asszociatív úton előhozott szatíra gondolati mélysége. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|