Magyarországon, a 6163/1644. B.M. VII. res. sz., és az 1610/1944. M.E. sz. rendeletek alapján 1944 tavaszán, kora nyarán 221 gettót hoztak létre, ahová ezen hónapok során mintegy hatszázezer zsidót szállítottak, akiket ezekről a vidéki gettókból aztán gyűjtőtáborokba vittek, majd döntő többségüket   [>>>]

Magyarországon, a 6163/1644. B.M. VII. res. sz., és az 1610/1944. M.E. sz. rendeletek alapján 1944 tavaszán, kora nyarán 221 gettót hoztak létre, ahová ezen hónapok során mintegy hatszázezer zsidót szállítottak, akiket ezekről a vidéki gettókból aztán gyűjtőtáborokba vittek, majd döntő többségüket német munka- és haláltábortokba deportálták. Ezt a tevékenységet a német mintát követve, az ország megszállását követően érkező náci zsidótlanító tanácsadók fogták össze, Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének kifosztásában és kiirtásában azonban számos magyarországi pártra, mozgalomra, politikusra, társadalmi szervezetre támaszkodtak. Végső István kötete a mayaországi gettók működését és történetét igyekszik bemutatni, a rendelkezésre álló források tükrében. A bevezetőt és a historiográfiai áttekintést követően a szerző elsőként általánosságban tekinti át az európai gettósítást, Velencétől Thesszalonikiig, majd a magyarországi gettósítás előképeivel és előkészületeivel foglalkozik. Bemutatja azt a 1944. április 7-én, a Belgyügyminisztériumban tartott értekezletet, amit a „magyar Wannsee néven is szoktak emlegetni, majd a deportálási zónák kialakítását, a gettók létesítését, a különböző gettótípusokat és a gettók működését ismerteti. Ezt követően hét gettó (Bácsalmás, Bonyhád, Gyula, Kiskőrös, Ózd, Sopron, Szekszárd) példáján keresztül mutatja be, hogy a magyarországi gettósítás folyamata közel sem volt egységes, és nem is lehetett teljesen hasonlatos egymáshoz. Az ezt követő fejezetben a gettóélet mindennapjait idézi fel, a zsidó tanácsok munkájától az élelmezésen, a zsúfoltságon, az öngyilkosságokon, a csillagos házak kialakításán, a zsidó-keresztény kapcsolattartáson, az egyházak és a gettók kapcsolatán, a különleges gettóhelyszíneken és a szökéseken át az üresen hagyott gettók kifosztásáig. Az utolsó rész a felelősségre vonásokkal foglalkozik, a miniszteriális szinttől a főcsendőrökön, a nyilasokon és volksbundistákon, a rendvédelmi alkalmazottakon és a tisztségviselőkön át a zsidó tanácsok tagjaiig. A függelékben gettóregiszter, bibliográfia, valamint jegyzetek kaptak helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]