Cím: |
Faust
| Alcím: |
a tragédia első és második része ; história doktor Johann Faustusról ; az "Ős-Faust"
| Szerző: |
Goethe, Johann Wolfgang von (1749-1832) |
Közrem.: |
Márton László (ford.) |
Szerz. közl: |
Johann Wolfgang von Geothe ; [ford. és a magyarázatokat írta Márton László]
| Kiadás: |
[Budapest] : Kalligram, 2015 |
Eto: |
830-12Goethe, J. W. von=945.11 ; 398.5(=30) ; 830(092)Goethe, J. W. von
| Tárgyszó: |
német irodalom ; drámai költemény |
Egys.cím: |
Faust (magyar)
| Cutter: |
G 49
| ISBN: |
978-615-5603-17-4
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
712 p.
| Megj.: |
Az 1587-es Spies-féle "Historia von D. Johann Fausten", illetve a Faust korai változatának magyar fordításával ; Tartalom:Ördög szerződik, Isten eltűnik : támpontok a Faust értő olvasásához,
| UKazon: |
201601216
| Kivonat: |
Goethe hatalmas világkölteményének első része az elmúlt tíz esztendőben számos kiadásban (legutóbb: 200624319) és fordításban látott napvilágot, s most ismét a Márton László-féle jelenik meg, az ő margón közölt jegyzeteivel kiegészítve. A Faust nemcsak Goethe, hanem a világirodalom, sőt - bizonyos
[>>>]
Goethe hatalmas világkölteményének első része az elmúlt tíz esztendőben számos kiadásban (legutóbb: 200624319) és fordításban látott napvilágot, s most ismét a Márton László-féle jelenik meg, az ő margón közölt jegyzeteivel kiegészítve. A Faust nemcsak Goethe, hanem a világirodalom, sőt - bizonyos szempontból - az emberi gondolkodás történetének is egyik legnagyobb alkotása. A drámai költemény első részét 1808-ban tette közzé a költő, a második rész, amelyen haláláig dolgozott, csak posztumusz műként jelent meg. Az európai mitológiában régóta élő Faust-legendából költői és filozófiai drámát bontott ki. A legfontosabb eltérés az ősi mintától az, hogy Faust, a tévelygő, kutató Ember végül is nem bukik el: az író megváltja, megjutalmazza, dicsfénnyel koronázza a mű utolsó jelenetében. Az első rész drámai középpontjában a tudástól elforduló, Mefisztóval szerződést kötő főhős és Margit (Gretchen) tragikus szerelme áll. Ez a komor tónusban végződő rész azonban az írói koncepció szerint elválaszthatatlan a másiktól, amely sokkalta allegorikusabb, gondolatibb, térben is tágasabb. A mű középpontja az ember, Goethe azonban az Isten (a fény) és Mefiszto (a Sötétség, a Romlás szelleme) közötti párviadalt egyetemes gondolati jelképként kezeli: a dolgok kimenetelét egy egyetemes - derűlátó - természetfilozófiai dialektika határozza meg. A Márton László tanulmányértékű utószavával záruló, küllemre is elegáns kiadvány beszerzése - a meglevő állomány figyelembe vételével - széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|