A Zárványok (2015) című regényével sikert aratott Szendi Nóra egy interjúban úgy nyilatkozott: "érdekelnek a modern világ Ī a benne élők számára természetesnek tűnő Ī visszásságai". A Természetes lustaság is a lét peremének mélyvilágában játszódik, szó szerint, hiszen egyik fontos helyszíne a   [>>>]

A Zárványok (2015) című regényével sikert aratott Szendi Nóra egy interjúban úgy nyilatkozott: "érdekelnek a modern világ Ī a benne élők számára természetesnek tűnő Ī visszásságai". A Természetes lustaság is a lét peremének mélyvilágában játszódik, szó szerint, hiszen egyik fontos helyszíne a fővárosi aluljáró, ahol a metrókijárat közelében, egy fura nonfiguratív relief alatt tanyáznak a csikkekre vadászó hajléktalanok, akiket a közterület-felügyelők folyton zargatnak. A regény fiatal hősének alapvető tulajdonsága a lustaság: lusta kapcsolatokat kötni, lusta jobb állás után nézni, karriert csinálni vagy épp a mindennapi megrögzöttségeken változtatni.*** A 19. századi orosz regényekben ők voltak a "fölösleges emberek", ma inkább lúzernek mondják őket. De bármilyen rest is ez a nevesincs alak, mégis csaknem minden megtörténik vele, ami napjaink Budapestjén bárkivel megeshet. A névtelen főszereplőt egész embergaléria veszi körül: ott van Kánya Jani, aki szenvedélyesen gyűjti a banánokra ragasztott picike címkéket; ott van Buzi néni Ī becenevét a buzgalmáról nyerte el --, aki mindent tud a bérház lakóiról, és ott van a valóságshow két szereplője, Nyuszy és Rikárdó; mellettük még BKV-ellenőrök, "közteresek", hirdetőplakátokkal közlekedő szendvicsemberek, utcai árusok, ugyancsak névtelen csavargók vagy ügyeskedő vállalkozók. Ez a mélyvilági panteon a mai magyar társadalom egy szeletét személyesíti meg, az ő lustaságuk, ürességük, nemtörődömségük vagy tétovaságuk egyfajta mai életérzést és életformát testesít meg. Az érdekes az, hogy föltűnően sok a hasonlóság az aluljárók és a kertes villák lakóinak lelkiségében. Szendi Nóra emberi látlelet-gyűjteménye, regényes társadalmi metszete attól igazán hiteles, hogy prózanyelve autentikusan tükrözi e félvilági társadalom beszédmódját, amely helyenként durva, helyenként ironikus, humoros, szellemes, és mindig közvetlen és kifejező. Az írónő időnként történetet mesél, időnként monológban beszélteti szereplőit, máskor gondolatfutamokat rögzít, de bármilyen beszédmódot alkalmaz, abszolút hitelesen teszi. Az olvasó szinte úgy érzi, maga is az aluljáróban lődörög vagy épp a parkban figyeli a szakállas "benga állatot", aki kéz a kézben sétál egy aranyos gyereklánnyal, aki a melléig se ér, és a főszereplővel együtt találgatja: vajon hová mehetnek. Szendi Nóra a megjelenített társadalmi közeghez és annak figuráihoz híven szókimondó stílusban szól; narrációja, szereplőinek szövegei pontosan visszaadják azt a lelkiséget és emberi miliőt, amelyben a regény játszódik: egyszerre keserű és vicces, súlyosan szóló és könnyeden csevegő Ī egy mai generáció életérzésének pontos, ám szerkezetileg eléggé laza kompozíciójú ábrázolása. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]