Michel Foucault utolsó nagy művének, A szexualitás történetének harmadik, befejező kötete látott most magyarul napvilágot (1. köt.: 9612002; 2. köt.: az ÚK nem ismertette). A nagyszabású munka természetesen csak a szó Foucault-i értelmében történet. A szerző hatalmas empirikus és forrásszerű
[>>>]
Michel Foucault utolsó nagy művének, A szexualitás történetének harmadik, befejező kötete látott most magyarul napvilágot (1. köt.: 9612002; 2. köt.: az ÚK nem ismertette). A nagyszabású munka természetesen csak a szó Foucault-i értelmében történet. A szerző hatalmas empirikus és forrásszerű adatanyag alapján dolgozik, ám nem leíró (vagy akár oknyomozó, értelmező) történetet nyújt, hanem az adott jelenség (a szexualitás) történelem mögötti (archaikus és mintegy állandó) jelenségének fenomenológiai elemzését adja, egy igen élesen körvonalazott filozófiai "ideológia" keretei között. Foucault, mint más fontosabb munkáiban, most sem elégszik meg a szexualitás "lényegének", antropológiai és kognitív gyökereinek feltárásával, hanem azt a (hatalomra törő) akaratot vizsgálja benne és implikációiban, amely saját filozófiája ("a gyanú filozófiája") értelmében minden emberi törekvés és gyakorlat meghatározója és generálója. Ennek bemutatása és elemzése során kerít sort a szerző a harmadik kötetben arra, hogy minuciózus elemzéseknek vesse alá a gyönyörről szóló álmodozásokat, a szexuális kultúra modellválasztékát, a házasság felfogásának különböző módjait, a testre, mint szexuális objektumra és szubjektumra vonatkozó látens és explicit nézeteket stb. A kötet természetesen szerves folytatása az előző kettőnek, azok ismerete nélkül nem is érdemes olvasásába fogni. Mint a Foucault művek általában, ez a munka is igen nagy igényeket támaszt az olvasóval szemben - csak olyanoknak érdemes ajánlani, akiknek igen mély és alapos filozófiai kultúrája van. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]