Az ozorai születésű Balla Károly harmadéves gépészmérnök-hallgató 1914 augusztusában önkéntesként vonult be a kaposvári 44. gyalogezredhez. Memoárját azonban előtte, júniusban kezdte írni, a háború kitörésének napjaiban, mert ahogyan a címbe emelt idézet is jelzi, Balla megérezte, hogy
[>>>]
Az ozorai születésű Balla Károly harmadéves gépészmérnök-hallgató 1914 augusztusában önkéntesként vonult be a kaposvári 44. gyalogezredhez. Memoárját azonban előtte, júniusban kezdte írni, a háború kitörésének napjaiban, mert ahogyan a címbe emelt idézet is jelzi, Balla megérezte, hogy világtörténelmi események tanúja és részese lesz. Azért kezdte szinte napló módján írni emlékiratait, mert nem tudhatta, túléli-e a háborút, és valamiképp szeretett volna nyomot hagyni maga után. Alapvetően háborús élményeit, tapasztalatait rögzítette, ám helyenként kitért a korabeli civil élet mozzanataira is, például akkor, amikor megörökítette 1916 májusi hazalátogatását, vagy a hadszíntér polgári lakosságával való kapcsolatának mozzanatait. Balla Károly nem csupán a vele történteket örökítette meg, reflexióit is hozzáfűzte eseménybeszámolóihoz, rendre megindokolta tetteit, elemezte és továbbgondolta a tapasztalatait, leírta a látott tájat, jellemezte emberi környezetét. Ezredét ugyan már 1914 augusztusában bevetették a szerbiai fronton, de Ballát visszatartották kiképző őrvezetőnek, így csak 1915 áprilisában került a frontra, mégpedig Galíciába, így ennek a hadszíntérnek az eseményeit örökítette meg egészen 1916 júniusáig, amikor orosz hadifogságba esett. A jó megfigyelő, alaposan fogalmazó, ügyes íráskészségű Balla Károly érzékletesen örökítette meg a vele történteket és az eseményekhez fűzött gondolatait, például azt is, hogy az átéltek mennyiben formálták gondolkodását, jellemét. Mivel sok esetben utólag rögzítette élményeit, a retrospektív ábrázolás miatt olykor oda-visszautalt az eltérő időben történt eseményekre. A kötetet igen alapos és viszonylag terjedelmes bevezető tanulmány nyitja, ebben Kovács Eleonóra bemutatja a szerzőt, kéziratát és a forrásközlés elveit. Ezután következik a mintegy 80 oldal terjedelmű, mai helyesírásunkhoz igazított memoár, a kiadványt a korabeli katonai szakkifejezések kisszótára zárja, miközben a szöveg között néhány fotográfia, dokumentummásolat szemlélteti a mondottakat. Balla Károlyban kétségtelenül volt írói hajlam, időnként egészen érzékletesen adta vissza az eseményeket, például a háború kitörése napjainak budapesti hangulatát vagy sebesülésének perceit. Jellemzi bajtársait, tüzetesen beszámol az ütközetekről, és megörökíti a maga kétségeit, töprengéseit, esélylatolgatásait: „Magam is kezdtem komolyan gondolkodni. Mi történhetik velem? Megsebesülök, meghalok? Eh! félre! Lesz, ami lesz. Balla Károly I. világháborús emlékirata hiteles beszámoló a galíciai hadszíntér 1915-1916. évi eseményeiről. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]