Joyce, Homérosz, a Brexit és egy nyolcéves kislány életre szóló barátsága egy akkor már a 75. életévét betöltött öregemberrel. Az első két szerzőről azért beszélhetünk – kicsit merész módon –, mivel Ali Smith regénye Daniel Gluck álmával kezdődik, s ebben az álomban a partra vetett férfi hasonló   [>>>]

Joyce, Homérosz, a Brexit és egy nyolcéves kislány életre szóló barátsága egy akkor már a 75. életévét betöltött öregemberrel. Az első két szerzőről azért beszélhetünk – kicsit merész módon –, mivel Ali Smith regénye Daniel Gluck álmával kezdődik, s ebben az álomban a partra vetett férfi hasonló helyzetben találja magát, mint Odüsszeusz a Phaiákok szigetén; Joyce pedig, aki feldolgozta az Ulyssesben ezt a jelenetet, e közvetlen kapcsolódási ponton túl mint a fragmentált történetmesélés iskolateremtője prózapoétikai szinten is visszaköszön a regény oldalain. Az Ősz című regényben egy harminckét éves nő és az addigra már százegy éves férfi barátsága már csak leginkább az emlékek és a nő (Elisabeth) képzeletében játszódik, minden fontosabb mondandóját a férfihoz címzi, aki egy idősotthonban tölti utolsó napjait, és a képzelt dialógusok határozzák meg, hogy mit gondol ezekről a dolgokról. A történet hátterét a 2016-os Brexit adja, a brit nép modern történelmét és mindennapjait meghatározó népszavazás, melynek körülményei a mai napig igen homályosak, valamint a tényleges hatás mellett, vagyis hogy kiléptek az Európai Unióból, a szigetország társadalmát is kettészakította. Amíg Daniel már szinte csak alszik, és emlékei és álmai között sodródik tudata, Elisabeth egy (új)kafkai világban találja magát, ahol a bürokrácia a maga visszásságaival az állampolgárok ügyeit nem elintézni hívatott, hanem ezt az állapotot minél hosszabban fenntartani: órákig várakozik a postán, hogy új útlevelet kapjon, közben Huxley Szép új világ című írását sikerül teljesen elolvasnia, s e kálvária végén kiderül, túl kicsi a feje az igazolványképen, új képpel kénytelen majd visszajönni. Társadalomkritika, szatíra, fekete humor és valódi mély szeretet, ezt mind színre viszi, és a több évtizedes írói múltnak köszönhetően szórakoztató módon, de mégis magas irodalmi igényességgel tálalja Ali Smith, akit már 2016-ban Skócia Nobel-díj-várományosának hívtak. A szerző már egyetemi évei alatt színpadi műveket írt, melyeket sikerrel állítottak színpadra, a játékosság (mely Mesterházi Mónika értő fordításában nem veszít erejéből), a nyelv határainak feszegetése így nem újdonság számára, regényében e stíluselemeket messzemenően kiaknázza; nem is beszélve az intertextualitás adta lehetőségekről, a különböző (explicit vagy implicit módon) jelen lévő vendégszövegek által megidézett szöveguniverzumról. A könyvet az igényes irodalom kedvelőinek ajánljuk, beszerzését általános gyűjtőkörű könyvtáraknak javasoljuk. [<<<]