Az új-zélandi születésű, ám Melbourne-ben élő forgatókönyvíró, író, Heather Morris 2003-ban találkozott Lale Sokolovval, amikor egy kórházban dolgozott. A férfi sokat mesélt neki az életéről, arról, hogyan raboskodott Auschwitz-Birkenauban, s miként lett az egyik olyan rab, aki az újonnan   [>>>]

Az új-zélandi születésű, ám Melbourne-ben élő forgatókönyvíró, író, Heather Morris 2003-ban találkozott Lale Sokolovval, amikor egy kórházban dolgozott. A férfi sokat mesélt neki az életéről, arról, hogyan raboskodott Auschwitz-Birkenauban, s miként lett az egyik olyan rab, aki az újonnan érkezettek tetoválását végezte. Az ő történetét örökítette meg Az auschwitzi tetováló (201810264) című regény, s ezen beszélgetésekből táplálkozik a szerző legújabb műve is, a Cilka utazása. Lale ugyanis többször is említést tett neki egy másik zsidó fogolyról: Cilkáról, akit a legbátrabb embernek mondott, akivel valaha is találkozott, s aki megmentette az ő életét is.*** Más holokauszt-túlélők azonban máshogy emlékeztek az ő alakjára. Cecilia Klein mindössze tizenhat esztendős volt, mikor 1942-ben családjával együtt elhurcolták a kelet-szlovákiai Bártfáról. Amikor a táborba érkeztek, családja összes többi tagját hamar megölték, ő azonban csodálatos, hosszú haja révén megtetszett egy magas rangú náci tisztnek, aki elkülönítette a többiektől. A tábort úgy sikerült túlélnie, hogy a férfi és egy másik katonatiszt szeretője lett. Választási lehetősége azonban gyakorlatilag nem volt: ha nem hagyja, hogy a férfiak gyakorlatilag a szexrabszolgájukként bánjanak vele, rá is a biztos halál várt volna. Cilka a többi fogolyhoz képest kivételezett helyzetbe került, ennek azonban hatalmas ára volt ránézve. Amikor ugyanis a tábort felszabadította a szovjet Vörös Hadsereg, a többi fogoly és a felszabadítók is kollaboránsként tekintettek rá. Miután pedig kiderült, hogy több nyelven is beszél, azt is rásütötték, hogy kém. Előbb egy krakkói börtönbe szállították, majd a két vádpont alapján tizenöt év kényszermunkára ítélték, melyet egy szibériai munkatáborban kellett letöltenie. Ez volt Vorkutlag: a Gulag egyik legnagyobb tábora Komiföldön, az Északi-sarkkörtől 160 kilométerre északra – ahol az év tíz hónapjában mindent hó és jég borít, a rövid nyár folyamán pedig mindent elborítanak a szúnyogok. Cilkának rátermettsége révén sikerül elérnie, hogy a tábori kórházban kapjon munkát – miközben tízezrek robotoltak a szénbányákban vagy az építkezéseken. Amennyire csak tudott, igyekezett segíteni a táborlakóknak, akiknek életét a kegyetlen munka, a betegségek és a fagyhalál réme árnyékolta be. Ám itt ismerte meg azt az Alekszandr nevű férfit is, akivel egymásba szerettek, s aki aztán vele tartott azután, miután kiszabadultak. Cilka és újdonsült férje Kassán telepedtek le, és ott is éltek, Cilka 2004-ben bekövetkezett halálig. Heather Morris regénye, a Sokolovval és másokkal folytatott interjúk, valamint saját kutatásai alapján, nagyjából időrendben mutatja be Cecilia Klein szibériai rabságának időszakát (1945-től 1953-ig), így az 1953 nyári vorkutai felkelés eseményeit is, s a fő történetbe ágyazva, rövidebb visszaemlékezések formájában ismerhetjük meg az Auschwitzban telt három év borzalmait. A regényt a szerző saját jegyzetei, valamint Owen Matthews Vorkutáról szóló utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<] [<<<]