Az ismert filmrendező, Gárdos Péter életrajzi regényének hőse Semmelweis Ignác (1818-1865), az édesanyák megmentőjeként ismert orvos. Azt azonban kevesen tudják, milyen tragikus véget ért az az ember, aki oly sok szülő nő életét mentette meg. A regény cselekménye 1839-ben kezdődik, amikor az ifjú
[>>>]
Az ismert filmrendező, Gárdos Péter életrajzi regényének hőse Semmelweis Ignác (1818-1865), az édesanyák megmentőjeként ismert orvos. Azt azonban kevesen tudják, milyen tragikus véget ért az az ember, aki oly sok szülő nő életét mentette meg. A regény cselekménye 1839-ben kezdődik, amikor az ifjú medikus a pesti egyetem hallgatója volt, ahol a Fürkész gúnynevű Jankovich Antal professzor gyötörte a hallgatókat állatkísérlet-demonstrációival és kórbonctani gyakorlataival. Az író innét követi nyomon hőse pályáját és zaklatott életét, amely 1865-ben ért véget a döblingi elmegyógyintézetben. Ám addig még sok megpróbáltatás, gyötrelem várt Semmelweisre. Először is erős akaratú apjával kellett megküzdenie, aki jogi pályára szánta; aztán mégis ledoktorált a bécsi egyetemen, itt vezette le első szüléseit, és itt tapasztalta meg, hogy szülés után milyen sok édesanya hal meg gyermekágyi lázban. A kórház bonctermében kereste az asszonyok gyakori halálozásának okát. Sok-sok holttest tanulmányozása után végre egy eleven nő, Terézia személyében megismerte a szerelmet és a testi kapcsolatot. Rengeteg tapasztalat és töprengés után a fiatal doktor rájött, hogy a higiéniai hiányosságok miatt történik a sok haláleset. Fölfedezése azonban meghökkentette a maradi orvostársadalmat, és a fertőtlenítésre vonatkozó javaslatait csaknem egyöntetű ellenkezés fogadta. Az orvosok többsége fölöslegesnek tartotta a negyedórás, klóros vízben, körömkefével történő bemosakodást, ezzel szemben a fiatal orvos dühödt vehemenciával hirdette igazát. A meg nem értett Semmelweis élete utolsó korszakában a sűrűsödő dühkitörései mellett az elmebaj tüneteit produkálta; agresszivitása, erőszakossága miatt a házassága is tönkrement, az egyetem leváltotta szülészeti tanszékvezetői posztjáról. A folyamatosan morfiummal csillapított orvost a döblingi elmegyógyintézetbe szállították, ahol állítólag az ápolók bántalmazásába halt bele. A regényesen megírt élettörténet Semmelweis utóéletének egyik epizódjával ér véget, amikor 1906-ban a Nobel-díjas német mikrobiológus, Robert Koch elismerően nyilatkozott a magyar orvos korszakos fölfedezéséről. Gárdos Péter valós életrajzi tényeket követő, lendületes epikumú, erős sodrású regénye az életrajzi széppróza legjobb hagyományait követi. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]