A magyar-indiai kapcsolatok régi idők homályába nyúlnak vissza. Köszönhetően népünk keleti származásának is, régóra nagy érdeklődés mutatkozott Magyarországon az indiai szubkontinens iránt. Az első magyar, aki dokumentáltan Indiában járt, Raszinyai Huszti György volt, aki katonazenészként Nagy   [>>>]

A magyar-indiai kapcsolatok régi idők homályába nyúlnak vissza. Köszönhetően népünk keleti származásának is, régóra nagy érdeklődés mutatkozott Magyarországon az indiai szubkontinens iránt. Az első magyar, aki dokumentáltan Indiában járt, Raszinyai Huszti György volt, aki katonazenészként Nagy Szulejmán török szultán flottájával vett részt 1538-ban Diu ostromában. Őt a tizennyolcadik századtól kezdve olyanok követték, mint Erber György, Krausz Jakab, Kőrösi Csoma Sándor, Duka Tivadar, Széchenyi Béla, Lóczy Lajos, Hopp Ferenc, Stein Aurél, Kittenberger Kálmán, Baktay Ervin, Germanus Gyula – hogy csak a legjelentősebb utazókat említsük. A névsort látva azt gondolhatnánk, csak magyar nők nem is nagyon utaztak Indiába, de ez koránt sincs így. A 19. század első felétől kezdve számos bátor nő jutott el a titokzatos szubkontinensre, akik férfitársaik árnyékában olyan dolgokat vittek végre, amelyekért kiérdemlik a tiszteletet és csodálatot. Ilyen Indiában járt vagy hosszabb ideig ott élt magyar nők életét és munkásságát mutatja be könyvében Lázár Imre. Elsőként Nostiz Józsefné Des Granges Matild Paulináról olvashatunk, aki első férjével együtt először 1836-ban járt Kalkuttában, ahol le is telepedtek, férje halála után azonban visszaköltözött Európába. Mocsáry Béláné Fáy Mária 1893-94 folyamán járta be Indiát és Ceylont, utazásairól pedig két magyar nyelvű útleírásban számolt be, amely bestseller lett a maga korában. Gömöry Olivérné Maróthy Margit színésznő a spiritualitás jegyében utazott Indiába, akit szintén hasonló érdeklődésből kifolyólag olyanok követtek, mint Vértessy Aladárné, Geszty Júlia, Bendier Heddy vagy Germanusné Hajnóczy Rózsa. A kötet két Indiában élt magyar anya-lánya párost (Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet, Erdőbaktai Gottesmann Mária Antónia és Amritá Sér-Gil) is bemutat, majd megismerhetjük a Nehru-klánba beházasodó Friedmann Magdolnát, Boglár Etelkát, aki Kánti Csandra Ghós költőhöz ment hozzá, vagy olyan misszionárius nővéreket, mint Marton Etelka Lenke, Pacza Erzsébet Györgyike, Ódor Anna Teréz vagy Tömöry Edith. A második világháború utáni időszakból pedig többek között Kuti Györgyi grafikust, Messinger Ilona séfet, Ligeti Vilma zenetanárt és útikönyvszerzőt, Kelecsényi Ágnes indológust, Keserü Katalin művészettörténészt vagy éppen Kubinyi Anna textilművészt. A számos fotóval illusztrált kötetet irodalomjegyzék, valamint hely- és névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]