A többszerzős monográfia kronologikus rendben tárgyalja a magyar országgyűlések köré szerveződött adminisztráció történetét. A törvényhozó hatalom bürokratikus működésének elemzése átfogóbb képet ad a magyar hatóságok intézménytörténetéről, azokról a háttérfolyamatokról, melyek nélkül nem ismernénk   [>>>]

A többszerzős monográfia kronologikus rendben tárgyalja a magyar országgyűlések köré szerveződött adminisztráció történetét. A törvényhozó hatalom bürokratikus működésének elemzése átfogóbb képet ad a magyar hatóságok intézménytörténetéről, azokról a háttérfolyamatokról, melyek nélkül nem ismernénk a meghozott törvényeket, egyáltalán, hogy miként hívtak össze egy országgyűlést, miként jelentek meg a követek, hogyan tanácskoztak, ezt hogyan jegyezték le, majd adták közre az elfogadott törvényeket. Az így kapott intézménytörténet ebből kifolyólag egy fejlődéselvű narratívát fog képviselni, de a változás nyomonkövetése mellett e meghatározó szerv társadalomtörténeti vetületére is nagyobb hangsúly kerül, alulnézetből, a bürokratikus apparátus felől pillanathatunk rá az ország, s így a magyarországi lakosok életét meghatározó politikai eseményekre. Mikó Gábor a kötet első fejezetében a középkori Magyar Királyság keretein beül nézte meg az országgyűlési adminisztráció és a királyi kancellária működésmódját. A második részben Fazekas István a 16–17. századi korai rendi országgyűlések hivatalait vizsgálta. Dobszay Tamás és Sebők Richárd a 18–19. századi rendi országgyűlések „segédhivatalait, Cieger András a dualizmus korának országgyűlési hivatalait, Püski Levent ea Horthy-korszak parlamenti hivatalrendszerét, míg Feitl Írisz és Főcze János az államszocializmus idején mutatja be részletekbe menően a népképviseleti szerveket. A kronológiai sort – jelenünkig elérve – Soltész István zárja, aki a rendszerváltást tette meg vizsgálódásai kezdőpontjának, melyeket egészen 2023-ig vezetett. Oborni Teréz az Erdélyi Fejedelemség országgyűléseinek hivatali működését és személyzetét kutatta ki a rendelkezésre álló forrásokból. A kötet utolsó fejezete pedig a horvát-szlavón területekkel foglalkozik, a tartományi rendi gyűlések adminisztrációjával (Varga Szabolcs). A történészek céh tagjai elé komoly történészi szakmunkaként lépő kötet végén a képek forrásai, valamint a névmutató kapott helyet. Történészek, jogtörténészek fogják kézbe venni a szakkönyvtárak állományába javasolt könyvet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]