Irinyi József (1822-1859) hírlapíró, műfordító, képviselő a reformkor utolsó éveinek és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakának emblematikus személyisége volt. Születésének kétszázadik évfordulóján, 2022 májusában emlékkonferenciát rendeztek a tiszteletére, az itt elhangzott előadások   [>>>]

Irinyi József (1822-1859) hírlapíró, műfordító, képviselő a reformkor utolsó éveinek és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakának emblematikus személyisége volt. Születésének kétszázadik évfordulóján, 2022 májusában emlékkonferenciát rendeztek a tiszteletére, az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza a tanulmánykötet. A szerkesztők előszóban megfogalmazott kiindulása, hogy Irinyi nem egy mellékszereplője volt a magyar történelem sorsdöntő időszakának; már csak azért is tisztelni és ápolni kell az emlékét, mert ő volt a március forradalom 12 pontja első változatának megfogalmazója. A kötet hét tanulmánya azokat a témaköröket tárgyalja, amelyek mentén Irinyi markáns álláspontokat fogalmazott meg a korabeli közélet problémái közül. Gángó Gábor a reformkor elterjedt irodalmi műfajával, az útirajzzal foglalkozik, azt vizsgálva, hogyan tükröződik Szemere Bertalan és Irinyi József vitája a helyhatóságokról és a központosítási törekvésekről kettejük útirajzaiban, jelesül Szemere Utazás külföldön (1840), illetve Irinyi Német-, franczia- és angolországi Uti jegyzetek (1846) című munkáiban. A Csernus-Lukács Szilveszter – Nagy Noémi szerzőpáros Irinyi nemzetkoncepcióját és a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos nézeteit vizsgálja. Megállapítják, hogy nemzetkoncepciója a központosítással elérhető nyelvi, politikai egység megteremtését tűzte ki célul. Ideája a francia eredetű, politikai nemzetfölfogás volt, az „egy állam – egy nyelv – egy nemzet elv. Lehotay Veronika Irinyi vallásügyi nézeteit teszi vizsgálat tárgyává; Gosztonyi Gergely a cenzúrára, a sajtószabadságra vonatkozó nézeteit, Schweitzer Gábor a parlamentarizmussal kapcsolatos gondolatait elemzi. Szentgáli-Tóth Boldizsár a műfordítót mutatja be, ugyanis Irinyi fordította le 1853-ban Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című klasszikus regényét, mint a társadalmi előítéletekkel szembeni küzdelem ékes irodalmi példáját. A kötet utolsó, szemléző cikke Nagy Péter munkája, aki áttekintést ad, miként vélekedtek Irinyi Józsefről a kortársai, Jókai Mór, Széchenyi István, Pulszky Ferenc vagy Hunfalvy Pál. A lábjegyzetekkel kísért tanulmányok visszaigazolják a szerkesztők bevezetőben rögzített álláspontját, miszerint Irinyi nem egy mellékszereplő volt a márciusi ifjak sorában, hanem meghatározóan fontos gondolatokat megfogalmazó jeles személyiség. A kötet nagyobb történelmi gyűjteményekben kaphat helyet. [<<<]