A Harvard Egyetem magyar származású professzor emeritája joggal nevezi magát önéletírásában a „történelem lányának, hiszen életének fordulópontjai összekapcsolódnak a magyar és az egyetemes történelem korszakhatáraival. A Budapesten élő Rubin Zsuzsika négy éves volt, amikor a németek megszállták
[>>>]
A Harvard Egyetem magyar származású professzor emeritája joggal nevezi magát önéletírásában a „történelem lányának, hiszen életének fordulópontjai összekapcsolódnak a magyar és az egyetemes történelem korszakhatáraival. A Budapesten élő Rubin Zsuzsika négy éves volt, amikor a németek megszállták Magyarországot; valami csodás véletlen folytán és bujkálás árán családjával együtt túlélte a vészkorszakot. Azonban amikor a kommunisták átvették a hatalmat, 1949 tavaszán elhagyták Magyarországot, és Bécsen, Párizson át Amerikába emigráltak, és Chicagóban telepedtek le. Innét indult a memoár szerzőjének magasra ívelő karrierje, amelynek hiteles krónikája a kötet. Susan Rubin Suleiman önéletírásának sajátossága, hogy a történetmondással legalább egyenrangú szerepet kap benne a maradandó impressziók, az emlékképek, hangulatok fölidézése. A kronológiába foglalt események adják a mű szerkezeti vázát, de tartalmát a szinte nüansznyi emlékmorzsák, képelemek, az epizódok lelki lenyomatai adják össze. Ahogyan például az édesanyja fényképén látható ezüst brossról ír, az maga az idődimenzióba helyezett, lélekműködésbe foglalt impresszionizmus. A szerző sokszor hivatkozik fényképekre – ezekből mintegy kéttucatnyit közöl is a könyvében -, és ezekhez hosszabb kommentárokat fűz, ezekből kiindulva emlékszálakat gombolyít. Az egyik első fotó a Nyugati pályaudvarral szemközti Mosoly Albuma fotóstúdióban, a 40-es évek elején készült kép; az egyik utolsó az édesanyját, Rubin Lilit és második férjét ábrázolja, ez 1981-ben készült Miami Beach tengerpartján. A kettő közötti időben bontakozik ki az emlékező élettörténete, amelyben sokáig nem volt helye az emlékezésnek, a múltba nézésnek. Amikor a gyermekei kamaszkorba léptek, ő maga pedig hazalátogatott Budapestre, a föltoluló emlékek késztették memoárja megírására. A gazdag szövésű emlékirat sok tanulsággal szolgál, és nem csak a történelem és a személyes sors fordulatainak kapcsolatáról, hanem arról, hogy a vérbeli amerikaivá váló személyiség mélyén ott húzódnak az európai, magyar vonások, és ezek egymást kiegészítve létezhetnek. Ennek az összetett identitástudatnak az elemei, rétegei testesülnek meg a régi emléktárgyakban, mutatkoznak meg a hajdani fotográfiákon és kapnak hangot a memoár szövegében. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]