Stájn Emma regénye nyitókötete a Saját szoba könyvek című sorozatnak, amely célja szerint, megtörtént eseményeken, személyes élményeken alapuló, női perspektívából láttatott és elbeszélt történeteket kíván egybe gyűjteni. Ezek azonban nem romantikus leányregényekbe illő sztorik, mert valamennyi   [>>>]

Stájn Emma regénye nyitókötete a Saját szoba könyvek című sorozatnak, amely célja szerint, megtörtént eseményeken, személyes élményeken alapuló, női perspektívából láttatott és elbeszélt történeteket kíván egybe gyűjteni. Ezek azonban nem romantikus leányregényekbe illő sztorik, mert valamennyi történet témáinak súlyosságával és az elbeszélők őszinte monológjaival megrendíti majd az olvasókat és vélhetően arra ösztönözi majd az érdeklődőket, hogy továbbgondolják a regényben leírtakat. Ekként van ez a mostani, elsőkötetes író történetének olvasása közben is. Az írói vallomás szerint az önéletrajzi történet azt az időszakot meséli el, hogyan birkóztak meg az erősen traumatizált kislány befogadásával, akinek lelkéhez számos szeretetteli próbálkozás ellenére sem találták meg az utat. Örökbefogadott és saját gyermekei személyiségi jogának védelmében az írónő megváltoztatta a neveket, még a történetben szereplő kutyáét, a kis shih-tzu kölyökét is, de a leírt tények mind igazak. Az elbeszélő anyuka évekig a gyermekvédelemben dolgozott, két saját gyermeket is nevelnek férjével, elméletben minden tud arról, hogyan kell kezelni a traumatizált gyerekeket, azonban a befogadott kétéves kislány viselkedése felülírja tudását és tapasztalatait. A szörnyű előéletű Lulu, akinek a szülei súlyos kábítószerhasználók, új családjában állandóan a figyelem középpontjában akar lenni, amint ez nem így van, dühkitörésekkel teszi lehetetlenné a békés családi életet, miközben súlyos evészavarai is vannak. A család Németországban a nulláról teremtette meg új otthonát, és a szülők összetartása a záloga annak, hogy jól működik a négytagú „közösség. Ezt az egységet bombázza nap, mint nap Lulu, aki olyan családból jött, ahol a biztonságnak még a csírája sem volt meg. Új családjában a kislány bár tudattalanul, de úgy érzi, szét kell „tipornia a meleg családi fészket ahhoz, hogy a zsigereiben élő mintát, amelyben világra jött, újra működtethesse. Először az édesapát, Endrét célozza meg, majd a kislányt, Esztert kíméletlen viselkedésével érzelmileg blokád alá veszi. Természetesen a kétéves gyermek ezt nem tudatosan, hanem ösztön szinten teszi, de ezeknek a támadásoknak az elviselése és kezelése hihetetlen megterhelést jelentett a befogadó család számára. Érzékelhetően még a gyakorlott, pszichológiailag képzett édesanya kitartása is megbicsaklik olykor, mert már nem tud újabb eszközöket felsorakoztatni ahhoz, hogy „megszelídítse a már magzati korban kábítószertől pszichésen megfertőzött kislányt. A szülők vállalásuk elején fel akarják adni a küzdelmet, mert minden nap pokoli erőfeszítést jelent számukra, de a „gondolati játék, hogy mi lesz a szerencsétlen kislánnyal, ha ők is lemondanak róla, mindig meghátrálásra készteti őket. A kötet írója kendőzetlen őszinteséggel, drámai erővel mutatja be azt a lelki és mindennapi „technikai folyamatot, amely a traumatizált kislány megmentéséért folyik, úgy, hogy közben majdnem szétesik az addig szeretetben élő család. A történet végére a bírói végzés értelmében az édesanya elveszti szülői gyakorlásának valamennyi jogát a közben már ötévesre cseperedett kislány felett, de a regény elbeszélője még mindig nem szűnt meg küzdeni azért, hogy Lulut integrálja a társadalomba Megrendítő, döbbenetes erejű regény, amelynek tartalmára előzetesen érdemes felhívni az olvasók figyelmét. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]