Ebben a karcsú kis kötetben Lénárt Tibor református lelkipásztor elmélkedik az eleve elrendelés fogalmáról, elsősorban azokra a hívekre gondolva, akik "szeretnék mélyebben megérteni Isten kiválasztásának reménybeli üzenetét". A téma azért is hangsúlyos, mert ez a református teológia egyik központi   [>>>]

Ebben a karcsú kis kötetben Lénárt Tibor református lelkipásztor elmélkedik az eleve elrendelés fogalmáról, elsősorban azokra a hívekre gondolva, akik "szeretnék mélyebben megérteni Isten kiválasztásának reménybeli üzenetét". A téma azért is hangsúlyos, mert ez a református teológia egyik központi - Kálvinhoz kötődő - tanítása, amely alapvetően meghatározza a református gondolkodást az üdvösségről: felfogásuk szerint Isten öröktől fogva eldöntötte, hogy kik jutnak üdvösségre. Ez az isteni döntés nem az ember érdemein vagy cselekedetein alapul, hanem teljesen Isten kegyelméből fakad. Akik nem kiválasztottak, azok az ítélet állapotában maradnak. Ez a tanítás több teológiai célt szolgál: egyrészt hangsúlyozza Isten szuverenitását, másrészt mindenhatóságát, hiszen így az üdvösség végső soron az ő döntése. Ugyanakkor ez alázatra is inti a híveket, hiszen az ember nem tudja saját erejéből kiérdemelni az üdvösséget; ugyanakkor, ha valaki hitben él, az annak jele lehet, hogy Isten kiválasztotta. Pont ebben rejlik Kálvin kifejezetten lelkipásztori iránymutatása az eleve elrendelést illetően, amelye amellett, hogy alázatra tanít, biztonságot is ad a hívőknek Isten kegyelmében. Lénárt Tibor sok igehellyel alátámasztva, de közvetlen hangon magyarázza a predestináció témakörét olvasónak, külön felhívva a figyelmüket az imádság és a dicsőítés fontosságára. [<<<]