brit pszichoterapeuta, Jess Henley gyakorlatorientált önsegítő könyvében azt mutatja be, hogyan alakul ki az imposztor-szindróma – az a tartós érzés, hogy valaki valójában nem érdemli meg a sikereit – és hogyan lehet ezt a belső önszabotáló mintát tudatosan feloldani. A bevezetőben a szerző leírja   [>>>]

brit pszichoterapeuta, Jess Henley gyakorlatorientált önsegítő könyvében azt mutatja be, hogyan alakul ki az imposztor-szindróma – az a tartós érzés, hogy valaki valójában nem érdemli meg a sikereit – és hogyan lehet ezt a belső önszabotáló mintát tudatosan feloldani. A bevezetőben a szerző leírja ennek alapélményét: az ember úgy érzi, hogy sikerei nem a képességeinek, hanem puszta szerencsének vagy véletlennek köszönhetők, és attól tart, hogy előbb-utóbb lelepleződik. Henley a könyv elején azt az alapgondolatot vezeti be, hogy az imposztor-szindróma nem pusztán negatív érzés, hanem egy tanult gondolkodási minta, amelyet meg lehet érteni és át lehet alakítani. Az első fejezet a mindfulness szerepével foglalkozik: a gyakorlatok célja az, hogy visszahúzzon a jelen pillanatba. A könyv következő szakasza azt mutatja be, hogyan kapcsolódik az imposztor-szindróma a perfekcionizmushoz. Henley szerint sok érintett két szélsőség között ingadozik, amelyek között ott van a túlzott tökéletességre törekvés, illetve a halogatás és visszahúzódás. Mindkét stratégia ugyanabból a félelemből fakad: a teljesítmény leleplezi az ember alkalmatlanságát. A folytatásban önszabotázs működését elemzi, ami viselkedési minták sorozata: állandó bizonyítási kényszer, vagy éppen visszalépés a lehetőségektől. Henley szerint ezek a minták valójában a belső kritikus hangját szolgálják, amely folyamatosan fenntartja a bizonytalanságot. A következő fejezetek érzelmi szempontból mélyebb rétegekbe mennek, a szerző a szégyenérzetre fókuszál; az érintettek attól tartanak, hogy mások inkompetensnek tartanák őket. A könyvben külön rész foglalkozik a közösségi média hatásával: az online tér torz tükröt hoz létre, amelyben mindenki csak a sikereit mutatja. A későbbi fejezetek konkrét terápiás eszközöket mutatnak be (EFT, meditáció és testtudatosság). Az utolsó fejezet arra ösztönzi az olvasót, hogy tanulja meg elfogadni a sikereit, elismerni a fejlődését és együttérzéssel kezelni saját bizonytalanságát. A könyv stílusa könnyen olvasható és gyakorlatias, ezért inkább önismereti útmutató, mint elméleti pszichológiai munka. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]