Antonio Spadaro jezsuita szerzetes, a La Civita Catolica című folyóirat főszerkesztője 2016 tavaszán New York-i lakásán fölkereste az olasz származású, Oscar-díjas amerikai filmrendezőt, Martin Scorsesét. Már beszélgetésük elején kiderült, hogy egy mélyen intellektuális párbeszéd alakul ki   [>>>]

Antonio Spadaro jezsuita szerzetes, a La Civita Catolica című folyóirat főszerkesztője 2016 tavaszán New York-i lakásán fölkereste az olasz származású, Oscar-díjas amerikai filmrendezőt, Martin Scorsesét. Már beszélgetésük elején kiderült, hogy egy mélyen intellektuális párbeszéd alakul ki közöttük, majd egy több etapban, lényegében máig tartó eszmecsere jött létre. Spadaro atya érzékeny, ám lényegre törő kérdései vallomássorozatot indítottak el a rendező részéről – ennek dokumentuma az interjúkötet. A jezsuita szerzetes fölemlíti közös szicíliai gyökereiket, Scorsese pedig fölidézi, gyermekként miként gondolt a föltámadás misztériumára. A beszélgetések rögzített anyaga négy fejezetben jelenik meg a könyvben; az első témája Scorsese Némaság (2016) című filmje, amely a 17. századi Japánban játszódik a keresztényüldözés idején. Főszereplője az a két fiatal jezsuita, akik azért utaznak a távoli országba, hogy megtalálják mentorukat. Spadaro minden részletre kiterjedően faggatja a rendezőt a film létrejöttéről és mondandójáról. Scorsese szerint őt elsősorban az érdekelte a film forgatásakor, hogyan fogják föl az emberek Istent, miképp gondolkodnak a láthatatlan és fölfoghatatlan világról. A beszélgetések során mindvégig fölemlítik a 20. század számos rokonítható filmalkotását is. A második részben (Asztma és kegyelem) kerül szóba, hogy mind a rendező, mind Ferenc pápa krónikus tüdőbeteg; a rendező szerint ez a testi hátrány, a kímélő életmód segítette abban, hogy művészete lényegére tudjon összpontosítani. A beszélgetés során újra és újra szóba kerül Jézus alakjának számos filmes megjelenítése, irodalmi és képzőművészeti ábrázolása, miközben a rendező folyton visszautal gyermekkorának hitélményére. A vallomástevő Scorsese valósággal „ingázik a gyermekkora és a jelen között, miközben idézi egykori hittantanárára és Ferenc pápa gondolatait (Felkérés Ferenc pápától), sokszor pedig elemző módon szól a filmművészet ide vonatkozó alkotásairól (A történet mélyén). Az interjúkötet utolsó fejezete nem más, mint egy Jézusról szóló lehetséges film forgatókönyvének vázlata. Antonio Spadaro és Martin Scorsese elmélyült eszmecseréje nemcsak a hitről, a katolicizmusról szól, de a hit művészeti ágakban való megjelenítéséről is, ekként filmes, művészeti gyűjteményekben is helyet kaphat. [<<<]