A zenetörténeti és szociográfiai munka a hazai beatzene fénykorát és annak társadalmi hatásait dolgozza fel. A kötet szerves folytatása és kiegészítése a szerző korábbi, 2023-ban megjelent Beat(korszak)regény (202314112) című munkájának, amely a hatvanas-hetvenes évek szubkultúráját és zenekarait   [>>>]

A zenetörténeti és szociográfiai munka a hazai beatzene fénykorát és annak társadalmi hatásait dolgozza fel. A kötet szerves folytatása és kiegészítése a szerző korábbi, 2023-ban megjelent Beat(korszak)regény (202314112) című munkájának, amely a hatvanas-hetvenes évek szubkultúráját és zenekarait (pl. Syrius, Kex, Mini) mutatta be mélyinterjúkon keresztül. A mostani könyv megírásához Bródy János 80. születésnapja és nagykoncertekről való visszavonulása adta az apropót. A kötetben szereplő zenekarok és előadók listája az 1970-es évek végétől a 2020-as évekig tartó időszakot fedi le, különös tekintettel a szerző korábbi kutatásaira és interjúira. Bródy János pályafutása köré épül a "históriás" narratíva, az Illés-együttes a magyar beat alapköveként jelenik meg a történetben, majd Bródy későbbi korszakának meghatározó formációja, a Fonográf. Az „Üzenet a Bródy Jánost ekézőknek című fejezetben a napjaink politikai színterén zajló rágalmazó hadjáratra ad feleletet, miközben bekúszik a sorok közé a „Magyar Péter jelenség is és az egykori lázadó Nagy Feró mai rendszerrel kapcsolatos gondolatai. Kőbányai János 1977-es interjúi – amelyek a kötet függelékében „sztárinterjú-összeállításként szerepelnek, „Sztárok felelnek cím alatt – a magyar beat- és rocktörténet egy kritikus fordulópontján készültek. Ebben az időszakban a korai beatkorszak spontaneitása és közösségi élménye már kezdett átalakulni professzionális szórakoztatóiparrá, ami az interjúk tartalmát is alapvetően meghatározta. Az írások egyik központi kérdése, hogy a korábban „amatőr és alulról jövő mozgalom miként őrizheti meg autonómiáját és tisztaságát a lemezgyári és állami irányítású „szórakoztatóipar keretei között. A beszélgetések gyakran érintették a generációs feszültségeket és a fiatalok lázadását a rendszerrel szemben, amelynek a zene ekkoriban a legfőbb szimbóluma volt. A szövegek pontosan leírják a korszak jellegzetes életmódját, a "csöves" szubkultúrát és a legendás helyszíneket, mint például a Bercsényi kollégium vagy a Tabán, ahol a zene és a közösségi lét összefonódott. Az interjúk nem csupán zenészportrék, hanem kordokumentumok is, amelyekben a szerző szociográfusi igénnyel tárja fel a zenészek társadalmi környezetét és magánéletének összefonódását a „létező szocializmus valóságával. Kőbányai interjúi és fotói a korszak legendáriumát igyekeznek tényekkel, pontos definíciókkal és szinopszisokkal rögzíteni, mintegy „muzeológusi alapossággal mentve meg a feledéstől az 1970-es évek végének hangulatát. Széles körben érdemes ajánlani. [<<<]