Szendi Nóra harmadik regénye a mai magyar valóság kaleidoszkószerűen összeálló, majd széthulló, majd e színes és vibráló darabokból ismét összeálló világát tárja olvasói elé nem mindennapi módon mindennapi szereplőin keresztül. A történet egy szerelmi háromszög furcsa alakulástörténetébe vezeti be   [>>>]

Szendi Nóra harmadik regénye a mai magyar valóság kaleidoszkószerűen összeálló, majd széthulló, majd e színes és vibráló darabokból ismét összeálló világát tárja olvasói elé nem mindennapi módon mindennapi szereplőin keresztül. A történet egy szerelmi háromszög furcsa alakulástörténetébe vezeti be az olvasókat, ám az események menetének akkurátus leírása helyett a szereplőkre kerül át a hangsúly, belső világuk, valamint primér percepciójuk, az a mód, ahogy a valóságot látják és értelmezik adja kötet poétikai felhajtóerejét. E csodabogarak között találunk egy bohókást postást, aki mindennél jobban szeret biciklizni, egy füves programozót, aki lassan egy percet sem bír ki anélkül, hogy ne a következő betépésen járna az agya vagy egy multinál dolgozó férfit, aki a lét egyre nehezebben elviselhető oldalát próbálja megragadni a filozófiai és társadalomtudományos könyvek feldolgozásán keresztül, miközben notóriusan figyel arra, hogy mikor és mit eszik. Beteges képzelődések, paranoia, a valóság lassú szétcsúszása – feltehetjük a kérdést, hogy létezik-e normális ember, ki tekinthető valóban normálisnak. Az olvasó nem kap fogodzókat, a talajvesztettség, a szétcsúszás lesz a regény alapja, s miközben látszólag csak sodródunk az egyes szereplők és élethelyzetek között, a magyar valóságról is igen lesújtó képet kapunk, amelyben az erőszak, a meg nem értettség, a magány és a mániás depresszió rendre visszatérő vendégként vannak jelen. A szerző nagy érdeme, hogy ezt a zavarodottságot nyelvileg is plasztikus módon tudja érzékeltetni, miközben ez a kísérlet nem válik zavaró stílusgyakorlattá. Szendi Nóra könyvét a kortárs próza iránt érdeklődő olvasóknak lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]