A Vadasszony írója a flamand festő, Bruegel (1525-1569) egyszerre titkokat sejtető, időnként félelmetes, ugyanakkor lenyűgözően életszerű képeihez hasonlóan jeleníti meg a 16. századi Antwerpen életét, eleven színekkel, érzékletesen felfestve a város korabeli mindennapjait. Jeroen Olyslaegers   [>>>]

A Vadasszony írója a flamand festő, Bruegel (1525-1569) egyszerre titkokat sejtető, időnként félelmetes, ugyanakkor lenyűgözően életszerű képeihez hasonlóan jeleníti meg a 16. századi Antwerpen életét, eleven színekkel, érzékletesen felfestve a város korabeli mindennapjait. Jeroen Olyslaegers regényének központi alakja és egyben elbeszélője is Beer (Medve) a fogadós, aki 1577-ben a Vademberhez (ennek alakja a város címerében szerepel) címzett amszterdami ivó tulajdonosaként tekint vissza a jelenét tíz évvel megelőző eseményekre. Beer élete tragédiákkal terhelt, három feleségét ragadta el tőle a halál, közülük kettő nem tudta kihordani a férfi gyermekeit, harmadik asszonya pedig a szülésbe halt bele. A férfi úgy érzi Isten haragja sújtott le rá, és ezért folyamatosan a Mindenhatóhoz intézi szavait, könyörületért, megbocsátásért esedezve. Életének tartócölöpeit a kocsma mindennapi élete adja, ez a helyszín tökéletesen alkalmas arra, hogy az író bemutassa a város társadalmának rétegzettségét. Itt ugyanis mindenféle rendű és rangú ember megfordul, koldusok, örömlányok, kereskedők, festők, vakok, tudósok, írók, nyomdászok, bábák és naplopók is rendre látogatják az ivót. Ebben a világban a tudás már nemcsak kevesek kiváltsága, éppen ezért a rend fenntartói folyamatosan ellenőrzik a nyomdákat, hogy ne terjedhessenek el felforgató eszmék a városban. Beer egy szőrmékbe burkolódzó nőt (Vadasszony) és gyermekét tartja bezárva az egyik szobájában és pénzért mutogatja a szerencsétleneket a fogadóba betérőknek. Beszélni nem tud velük, mert nem értik egymás szavát, a nő éneke azonban eljut a szívéhez és lassan kezd rádöbbenni, hogy a félig állatnak vélt asszony valójában érző lény, aki számos, Beerhez hasonló traumát ért meg Grönlandon, mielőtt Antwerpenbe került. Eközben a város lángba borul, Beer felelősséget érez szeretett lakhelye iránt, de a véres forradalmi eseményeket tehetetlenül szemléli, nem tud tenni ellene. (Ez az időszak az antwerpeni köztársaság ideje, amely 1577-től 1585-ig tartott, ekkor a várost a kálvinista felkelők irányították, de a koldusok lázadását is feljegyezték a korabeli krónikák. A sok vérontással járó időszak végül kálvinista köztársaság néven vonult be a történelembe.) Beer végül maga mögött hagyja a várost, elmenekül az esztelen pusztítás helyszínéről, de magával viszi a Vadasszonyt, aki a tisztaságot és romlatlanságot jeleníti meg a véres harcokba torkolló események sodrában Az író áradó mesélőkedvvel szövi történetét, amely egyszerre olvasható történelmi regényként, fájdalommal de olykor humorral is átszőtt értékes irodalmi alkotásként, amely nagy odafigyelést és történelmi előismereteket is feltételez az olvasótól, hogy a szerzői utalásokat megértse. Igazi, értékes irodalmi csemege, amelyet vájt fülű olvasóknak érdemes ajánlani. www.kello.hu minden jog fenntartva [<<<]