A disztópia egy elzárt, látszólag biztonságos luxus épülettömbben játszódik, miközben a külvilág összeomlóban van. A történet főhőse és narrátora egy fiatal nő, Lily, aki egy elit csoport tagjaként él a Komplexumnak nevezett zárt közösségben. Itt mindent megkapnak, ami szem-szájnak ingere –
[>>>]
A disztópia egy elzárt, látszólag biztonságos luxus épülettömbben játszódik, miközben a külvilág összeomlóban van. A történet főhőse és narrátora egy fiatal nő, Lily, aki egy elit csoport tagjaként él a Komplexumnak nevezett zárt közösségben. Itt mindent megkapnak, ami szem-szájnak ingere – feltéve, hogy betartják a szabályokat, és nem tesznek fel túl sok kérdést. A Komplexum egy ultramodern, steril, tökéletesen szervezett tér. A külvilágról csak homályos információk szűrődnek be: környezeti katasztrófák, társadalmi instabilitás, erőforráshiány. A bentlakók úgy érzik, kiválasztottak: méltók arra, hogy túléljék a katasztrófát. A szabályok eleinte enyhéknek tűnnek, sőt logikusnak: időbeosztás és munkamegosztás, korlátozott kommunikáció a külvilággal. Lily és a többiek fokozatosan alkalmazkodnak az új rendhez; nemcsak elfogadják, hanem védelmezik is a rendszert. Eközben apró, de nyugtalanító jeleket vesznek észre: eltűnő emberek, megmagyarázatlan büntetések, információ-visszatartás, egyre gyakoribb "ideiglenes áthelyezés". Lily érzéi, hogy valami nincs rendben, de tudatosan elnyomja a gyanúját, mert a kényelme és túlélése múlik rajta. Egy ponton rádöbben, hogy a Komplexum működése közvetlenül hozzájárul mások szenvedéséhez – az erőforrások, amelyeket ők használnak, máshonnan vannak elvonva. Ez a felismerés azonban nem lázadáshoz, hanem belső racionalizáláshoz vezet: "Ha nem mi lennénk itt, mások lennének". A Komplexum nyugtalanító, gondolatébresztő regény arról, hogy a világvége nem feltétlenül robbanással érkezik, hanem csendes alkalmazkodással; arról mesél, hogyan válik a túlélés ürüggyé a megalkuvásra, miként tudunk együtt élni a tudattal, hogy mások árán létezünk biztonságban. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]