1931-ben Bécsben született a később Amerikában letelepedett, elismert germanista Ruth Klüger, egy zsidó vallású nőgyógyász lányaként. Már a korai gyermekkorában át kellett élnie az egyre erősödő antiszemitizmust, és azt, hogyan zárják ki szisztematikusan a zsidókat szülővárosa közéletéből. Apjának   [>>>]

1931-ben Bécsben született a később Amerikában letelepedett, elismert germanista Ruth Klüger, egy zsidó vallású nőgyógyász lányaként. Már a korai gyermekkorában át kellett élnie az egyre erősödő antiszemitizmust, és azt, hogyan zárják ki szisztematikusan a zsidókat szülővárosa közéletéből. Apjának még időben sikerült Franciaországba menekülnie, őt azonban anyjával együtt, 1942-ben - ekkor volt tizenegy éves - Theresienstadtba hurcolták. Ezt követően került Auschwitz-Birkenauba, majd a christianstadti Gross-Rosen nevű koncentrációs táborba, ahonnan 1945-ben, nem sokkal a háború vége előtt sikerült megszöknie. A háborút követően két évig anyjával a bajorországi Straubingban élt, majd 1947-ben az Egyesült Államokba költözött. A Kaliforniai Egyetem oktatójaként sokáig elsősorban germanistaként volt ismert. Aztán 1992-ben, egy göttingeni balesetet követően, amelynek kapcsán felidéződtek benne gyermekkori szenvedései, megírta memoárját. A mű zajos sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Azóta tizenhat kiadást ért meg, Bécsben 2008-ban százezer példányt osztottak szét belőle ingyen, számos nyelvre lefordították, és most végre itt a magyar fordítás is. A szerző nagyjából kronológiai rendben haladva bemutatja a bécsi gyermekéveket, az antiszemitizmus erősödését, azt, miként hurcolták el egyre több családtagjukat, ismerősüket, majd hogyan kerültek ők is koncentrációs táborba. Érzékletesen mutatja be a Theresienstadtban, Auschwitz-Birkenauban és a Gross-Rosen táborban átélt borzalmakat, azt, miként szökött meg onnan, hogyan telt a Bajországban töltött két év, majd miként ment Amerikába. Az epilógusban 1988-as göttingeni balesetét idézi fel, s ennek kapcsán tekint vissza saját és családja életére. És hogy mi okozhatta a mű nemzetközi sikerét, arról Pór Péter a következőképpen ír az előszóban: "A könyv legelső mondata a fenyegető halált nevezi meg, az utolsó mondatok a kórházi szenvedést írják le, és a kettő között minden mondata és minden félmondata azért lesz olyan élesen világos, mert nem titkolja, hogy engesztelhetetlenül sebzett - és ezért tud sokkal többet mondani, mint a sok szenvedéstörténet, olyat mondani, amit senki más". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]