A háború művészete kétségkívül a valaha írt leghíresebb stratégiai kézikönyv. Szerzője Szun-ce, egy jelentős kínai hadvezér, aki a kínai történelem ún. Keleti Csou korszakában (Kr. e. 544-471) élt. A szerző életével kapcsolatban mind a mai napig sok a kérdőjel, és sokáig azt sem sikerült tisztázni,   [>>>]

A háború művészete kétségkívül a valaha írt leghíresebb stratégiai kézikönyv. Szerzője Szun-ce, egy jelentős kínai hadvezér, aki a kínai történelem ún. Keleti Csou korszakában (Kr. e. 544-471) élt. A szerző életével kapcsolatban mind a mai napig sok a kérdőjel, és sokáig azt sem sikerült tisztázni, hogy tényleg Szun-ce írta-e a művet (egyik leszármazottja, Szun Pin is felmerült szerzőként, ám a szerzőséget a hetvenes években tisztázták). A könyv, melyet az elmúlt évszázadban több nyelvre is lefordítottak (magyarul A hadakozás regulái, A hadviselés törvényei és A hadviselés címmel is megjelent), ma is meghatározó jelentőségű stratégiai munka, amit az is jelez, hogy az Egyesült Államok katonai hírszerzésének dolgozói számára ajánlott olvasmány. A mű szerzője tizenhárom fejezetben mondja el a hadviselés elméleti alapjait, az alapvető elvektől a hadvezetés mikéntjén, a támadás kitervelésén, a formán, az erőn, az üresség és a teltség elvén, a hadsereg harcán, az ún. kilenc változáson, a menetelő hadseregen, a terepformákon, a kilenc harcászati területen és a tűzzel való támadáson át a kémek alkalmazásáig. Most ennek a műnek – Lionel Giles 1910-es angol fordításán és az 1995-ös, Tőkei Ferenc általi magyar fordításán alapuló – képregényváltozata kerül az olvasók kezébe. A kerettörténetben egy mester okítja Liu nevű fiatal tanítványát a háború művészetére, és miközben a teljes művet megismerjük (természetesen a rajzoló, Pete Katz látványos csatajelenetei kíséretében), aközben a mester és tanítványa párbeszédének is tanúi lehetünk. [<<<]