A fiatal, olasz írónő, Giulia Caminito neve vélhetően még nem cseng ismerősen az olvasók fülének. Bár hazájában már rangos irodalmi díjakat nyert, ezzel a mostani, harmadik regényével mutatkozik be a hazai olvasóközönség előtt. Az elbeszélő maga a szerző, aki az utószóban arról vall, hogy bár ő
[>>>]
A fiatal, olasz írónő, Giulia Caminito neve vélhetően még nem cseng ismerősen az olvasók fülének. Bár hazájában már rangos irodalmi díjakat nyert, ezzel a mostani, harmadik regényével mutatkozik be a hazai olvasóközönség előtt. Az elbeszélő maga a szerző, aki az utószóban arról vall, hogy bár ő narrálja a történetet egyes szám első személyben, azonban mindaz, amit elmesél, nem mind vele történt meg, mert néhány, általa ismert nő alakjából „gyúrta, formálta a központi figurát. Az elbeszélő családja Rómában él, de egy olyan nyomorúságos alig húsz négyzetméteres lakásnak alig nevezhető „otthonon kell megosztozniuk az édesanyának, Antoniának, az apjának, a bátyjának, Marianónak és az ikreknek. Az anya, Antonia kemény akaratú asszony, aki nem hátrál meg semmilyen gondtól, bajtól és kemény következetességgel, akár csellel is ostromolja a helyi lakáshivatalt, így végül tisztességes otthont utalnak ki a számukra. A család nagyon szegény, az édesapa rokkantnyugdíjas, az édesanya takarítani jár, és a saját „fészekalján túl képes arra is, hogy az idegen otthonok lakóit is irányítsa. Lánya gyakorta szégyenkezik az édesanyja viselkedése miatt, mert ahogy nőnek a bátyjával, egyre terhesebb lesz számukra a „Mamma irányítása, de nem sokat tehetnek ellene. Bár egy idő után Mariano megszökik, ezt pedig Antonia olyannyira sérelmezi, hogy nem engedi vissza anarchista gyermekét a családi fészekbe, hanem a nagyanyja gondjaira bízza. Antonia a lányát taníttatni akarja, gimnáziumba küldi, mert látja, hogy gyermekének az olvasás a mindene és tudja, ha diplomát szerez, nem kell majd annyit küszködnie az életben. A hórihorgas, vörös hajú lány az iskolába gúnyolódások céltáblájává válik, de ő soha nem hagyja magát, ha kell, ököllel szerez igazságot magának. Két jó barátnője is lesz, Agata és Carlotta bár az utóbbi egyszer csúnyán felülteti, amikor hazug tanácsokkal látja el a fiúk meghódítását illetően. A kapcsolatuk ezután megszakad és Carlottát valaki megöli. Tizenhét éves korában a mesélő nőiesedni kezd, ezután már a fiúk tekintete is megakad rajta, de ezek sorából is kiemelkedik Andrea. A történet azért ér véget, mert a narrátor befejezettnek tekinti mindazt, amelyet gyakorta drámai események sorával a múlt homályából, a kamaszkor hétköznapjairól, egy „ködfátylon átlebegő, eltűnt világról kívánt elmesélni. Sodró erejű történet, amely bevonzza az érdeklődőt az ezredforduló Rómájának és az itt élő szegényeknek a világába, érzékletes és hiteles képekkel, leírásokkal. Értékes, elgondolkodtató regény, amelyet érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]