Tomás Álvarez atya apácák számára tartott előadásaiból szerkesztett kis kötet az egyháztanító Avilai Szent Teréz (1515-1582) élete legfőbb üzenetéről, az imádságról szól. Mint olvassuk, az ima volt a szent életének legszélesebb és legmélyebb rétege, ezt vizsgálja az előadásaiban a szerző, aki nem a   [>>>]

Tomás Álvarez atya apácák számára tartott előadásaiból szerkesztett kis kötet az egyháztanító Avilai Szent Teréz (1515-1582) élete legfőbb üzenetéről, az imádságról szól. Mint olvassuk, az ima volt a szent életének legszélesebb és legmélyebb rétege, ezt vizsgálja az előadásaiban a szerző, aki nem a jelenkor aktuális kérdései felől tekint vissza válaszokat keresve, hanem a maguk közvetlenségével magyarázza az imádságra vonatkozó tanításokat. Avilai Szent Teréz az imádkozásnak három rétegét különböztette meg: a tapasztalatot, a reflexiót és a tanítást. Ez a hármasság fejeződik ki a kötet szerkezetében, fejezetekre tagolásában. A tapasztalati részben a szerző fölidézi, hogy a szent háromféle imát különböztetett meg: a problémáktól mentes spontán imádságot, az ember nehéz időszakaiban elmondott küzdelmes imádságát, valamint a fölülről kapott, úgynevezett beléöntött vagy misztikus imádságot; az utóbbi Isten közvetlen jelenlétének érzékelését, élményét is jelenti. A második részben a szerzetes előadó azt vizsgálja, mit állított a szent az ima mibenlétéről, amely végül is nem definíció, hanem tapasztalat. A harmadik fejezetben Szent Teréz tanításáról értekezik, amely abban segíti a ma emberét, hogy személyes élete ima-életté váljék. A befejező részben Tomás Álvarez idézi a szent A belső várkastély című művének gondolatait. Itt megemlíti, hogy amíg Franz Kafka A kastély című regényének ködbe vesző várkastélya az emberek számára megközelíthetetlen volt, Avilai Szent Teréz belső kastélya mindenkitől karnyújtásnyira van – erről beszélt bővebben a szerző egyik korábbi művében (Kalauz a Várkastély belsejéhez). A szent tanításainak legfontosabb vonatkozásait magyarázó értekezés teológiai gyűjteményekbe tartozik. [<<<]