Alex Donovici meséje a toleranciáról, a megértésről, a hitről és a pozitív gondolkodásról szól. A főszereplő egy kis pacsirtafióka, Csudi, aki testi rendellenességgel született: nincsenek szárnyai és lábai is jóval rövidebbek, mint a testvéreié. Anyukájuk gondoskodik a kismadarakról, amikor azonban   [>>>]

Alex Donovici meséje a toleranciáról, a megértésről, a hitről és a pozitív gondolkodásról szól. A főszereplő egy kis pacsirtafióka, Csudi, aki testi rendellenességgel született: nincsenek szárnyai és lábai is jóval rövidebbek, mint a testvéreié. Anyukájuk gondoskodik a kismadarakról, amikor azonban már a többiek rendre kiszállnak a fészekből, nehéz döntést kell hoznia. A többi kismadárról csak úgy tud gondoskodni, ha átköltöznek egy biztonságosabb fészekbe, ehhez azonban hátra kell hagynia Csudit. Hosszas tépelődés után végül az anyuka hátrahagyja egyetlen fiókáját, hogy gondoskodhasson a többi ötről. Csudi miután az első rémületen átesett, megpróbál valami elemózsiát szerezni, ám ez egy szárnyatlan apró madárnak nem éppen egyszerű feladat. Szerencséjére találkozik az erdő egyetlen vegetáriánus baglyával, aki eltökéli, kerül amibe kerül, segíteni fog a magára hagyott madárkán. Végül Csudinak köszönhetik az erdő lakói, hogy a Nap előbújt a felhők közül, a pacsirta éneke ugyanis napsütést hoz magával. A testi fogyatékkal élő kismadár újabb és újabb barátokat szerez, s minden esetben próbál segíteni nekik. Végül még az emberek nyelvén is megtanul, amikor a fakitermelők veszélyeztetni kezdik az erdő létét. A tanulságos mesét Stela Damaschin-Popa illusztrációi keltik életre. A kiadó ötéves kortól javasolja – széles körben ajánlható, örök emberi értékeket képviselő mű. [<<<]