A szerző ismert hadszíntérkutató, aki a Vértes tájain töltötte gyermekéveit, majd megszállott amatőr régészként és történelembúvárként visszatérve végig vizsgálta a vidéket az egykori harcok maradványait keresve. Igényesen és igen gazdagon illusztrált könyve nem a II. világháború Vértesben   [>>>]

A szerző ismert hadszíntérkutató, aki a Vértes tájain töltötte gyermekéveit, majd megszállott amatőr régészként és történelembúvárként visszatérve végig vizsgálta a vidéket az egykori harcok maradványait keresve. Igényesen és igen gazdagon illusztrált könyve nem a II. világháború Vértesben lezajlott ütközeteinek hadtörténeti földolgozása, inkább afféle történeti nézőpontú útikalauz, azoknak a helyszíneknek a módszeres bemutatása, amelyeket a magyar katonahősök előtt tisztelegni szándékozóknak érdemes fölkeresniük. Könyve bevezetésében bemutatja a Vértes hegységet, elbeszéli az itt 1051-ben lezajlott csatát, amely III. Henrik német császár és I. András magyar király seregei között folyt le, és amelynek nyomán – a németek eldobált pajzsai, péncéljai után – kapta a hegység a nevét. Második lépésben elbeszéli a híres Esterházy-huszárok történetét; ezután tér rá arra, hogy 1944. december végén értek el a védelmi harcok a Vértes térségébe, ahol az 1. huszárhadosztálynak kellett ellenállnia az előre nyomuló Vörös Hadsereg túlerejének. Arról is megemlékezik, hogy az itteni hadművelet volt a magyar huszárság utolsó háborús bevetése. A 6. német páncélos és az l. magyar huszárhadosztály hősiesen védekezett, de a szovjet túlerő áttörte védvonalukat. Szebenyi István számos forrásidézet segítségével idézi föl a harcok mozzanatait, majd településenként számba veszi a már föltárt katonasírokat: Körtvélyespuszta, Majkapuszta, Vérteskozma, Várgesztes, Gánt, Csákvár, Zámoly, Lovasberény, Környe, összesen 13 település sírhantjait és emlékműveit. Valamennyi település esetében áttekinti a front itteni eseményeit, számba veszi az ütközetek magyar hősi halottjait, minden esetben táblázatba foglalva adataikat (név, rendfokozat, születési év, a halál dátuma, alakulatának száma, a halál oka). Ahol erre forrást talált, ott kitér egy-egy katona életrajzára is, bőven idézve a rá vonatkozó dokumentumokból, levelekből. Könyve végén a hajdani visszaemlékezésekből is idéz, mégpedig az itt harcoló szovjet katonák memoárjait is fölhasználva. Az életrajzi kislexikonnal záródó, archív fotográfiákkal, illetve a mai táj természeti szépségeit megörökítő színes felvételekkel és dokumentummásolatokkal bőven, sőt látványosan illusztrált, album minőségű kiadvány Fejér és Komárom-Esztergom vármegyékben a fontos helyismereti munkák közé számít. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]