Az Itália-rajongó Bárkányi Noémi Ciao, Itália! (202220139) című könyvében ötven tudnivalót mesélt Olaszországról, számos olyan érdekességet, amely nem föltétlenül illik az Itáliáról alkotott sztereotípiák sorába. Új könyvében Velence városát mutatja be, de nem az útikönyvek szokásos leíró módján,   [>>>]

Az Itália-rajongó Bárkányi Noémi Ciao, Itália! (202220139) című könyvében ötven tudnivalót mesélt Olaszországról, számos olyan érdekességet, amely nem föltétlenül illik az Itáliáról alkotott sztereotípiák sorába. Új könyvében Velence városát mutatja be, de nem az útikönyvek szokásos leíró módján, hanem a 18. századi város frivol, hedonista, ledér és léha életmódjának ma is föllelhető nyomait kutatva. Természetesen elkalauzol a város turisták által gyakran fölkeresett nevezetességeihez, a Szent Márk térre, a Dózse-palotához, a Canal Grande vízi „körútjára, a Rialto-hídhoz, de ezek a látnivalók csak a festői környezetet adják életmód- és művelődéstörténeti fejtegetéseihez, igaz történeteihez. Bemutatja a Sóhajok hídját, de nem mint építészeti remeklést, hanem mint azt a szomorú folyósót, amely a Dózse-palotában székelő bíróságtól vezetett át a város börtönének ólomkamráiba, ahol sokak mellett Giacomo Casanova is raboskodott. A szerző huszonegy fejezetben idézi meg a 18. századi Velence különc életmódjának emlékeit, mutatja be ma is látható emlékeit, amelyek közel sem mindig azonosak a leglátogatottabb látványosságokkal. Szól a Velence gazdagságát megteremtő kalmárszellemről, a hajózás életbevágóan fontos szerepéről, a vagyonos családokról. Ízelítőt ad a várostörténet hihetetlenül izgalmas epizódjaiból; bemutatja Casanovát, a „barokk csúcsragadozót, aki ma is megszemélyesíti a város hajdani romlottságát. Bemutatja a Canal Grande partján álló kaszinót, a velencei karnevál kétszázéves hagyományát, és leír nevezetes helyeket, mint az Arsenale-t, az arisztokrácia pompás palotáit, a Szent Márk tér árkádjai alatt található patinás kávéházat, a Floriant, a könyvtárakat és a fantasztikus kincseket rejtő antikváriumokat, a Fenice színházat, és itt szól a színműíró Goldoniról. Külön fejezetek foglalkoznak az egykori divattal, a parókaviseléssel, a velencei nők életmódjával. Hatalmas várostörténeti, életmód- és művelődéstörténeti, művészettörténeti ismeretanyagot közöl a szerző olvasmányos, olykor mesélős ismeretterjesztő és esszéstílusban előadva, miközben bennfentes módon kalauzol a város csatornái között, sikátoraiban, terecskéi során át. Ahogy írja: a karneválok, a kaszinók, a kurtizánok köré fonódó eseményekről van szó, de mindig oly módon, hogy azoknak milyen nyomai maradtak fönn máig. Az impozáns képanyaggal szemléltetett kötet frivol témája mellett is szigorúan tárgyszerű, tudományos alapokon álló mű, amelyre irodalom- és képjegyzéke is tanulság. Bárkányi Nóra albuma művelődéstörténeti értékű kiadvány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]