Monok István könyvtár- és olvasmánytörténeti tanulmányainak időkerete 1670-1826, ez a török hódoltság utolsó időszaka, majd az a kor, amikor Magyarország és Erdély betagozódott a Habsburg Birodalomba. A szerző bevezetésül fölteszi azt a kérdést: milyen kritériumai vannak egy birodalom létrejöttének   [>>>]

Monok István könyvtár- és olvasmánytörténeti tanulmányainak időkerete 1670-1826, ez a török hódoltság utolsó időszaka, majd az a kor, amikor Magyarország és Erdély betagozódott a Habsburg Birodalomba. A szerző bevezetésül fölteszi azt a kérdést: milyen kritériumai vannak egy birodalom létrejöttének és egysége fönntartásának. Meglátása szerint a birodalom szövetét nem csupán a politikai és gazdasági érdekek fonalaiból szövik, de az intézményrendszer kiépülése is a központi befolyás tényezője, továbbá szerepe van a közös kultuszoknak, amelyekben viszont a könyvtáraknak van jelentősége. Az általa vizsgált korszak átmeneti jellegű abban a tekintetben is, hogy az oszmán hódítás következtében a keresztény egyház infrastruktúrája összeomlott, így a tudományos és művelődési intézményrendszer és annak humán erőforrásai csaknem kihaltak. Csupán a 17. század derekától kezdett újjászerveződni a katolikus hierarchia, ám ekkor már terjedőben volt a protestantizmus. Monok István a bevezető tanulmányban széles körű, nemzetközi perspektívájú áttekintést nyújt a vizsgált kor históriájáról, majd két nagy fejezetben közli kutatási eredményeit. Az első rész (A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826) két dolgozata a korabeli magán- és intézményi könyvtárak históriáját eleveníti föl: az ellenreformáció utáni időszak, a 18. század püspöki bibliotékáit mutatja be, az esztergomit, a kalocsait, a pécsit és a pozsonyit, valamint Teleki László (1764-1821) tervezett Tudós Társasága könyvtárának 1810-ből való tervezetét. A második rész (Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826) négy tanulmányában a Batthyány és a Nádasdy családok könyvtárainak állományát méri föl a 17-18. század időmetszetében; számot vet az arisztokrácia könyvgyűjteményeinek francia nyelvű kiadványaival, ezek arányának növekedésével; ismerteti a székelyföldi katolikus papság olvasmányainak rekonstruálható összetételét. Majd egy zalai település, a szerző szülőfaluja, Zalamernye hajdani papságának olvasmányait mutatja be, mindezt a Veszprémi Egyházmegye kontextusában, ugyancsak a török hódoltságot követő időszak vonatkozásában. A szerző megállapítja, hogy a vizsgált időszakban a könyvek száma folyamatosan nőtt a főnemesi bibliotékákban, az állományok belső tartalmi arányai a modernizálódás jegyeit mutatták, jelesül kezdték átvenni a szerveződő birodalom központjának mintáit. A lapalji jegyzetekkel kísért dolgozatok sora, illetve a vaskos szakirodalmi jegyzékkel és mutatókkal záródó könyv nagy művelődés- és könyvtártörténeti gyűjteményekben kaphat helyet. [<<<]