Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után, 1918 novemberétől kezdődően Magyarország területének legnagyobb része idegen hadseregek megszállása alá került: északon a csehszlovák, délen a szerb, keleten a román csapatok foglaltak el jelentős területeket. A legnagyobb országrészt a román hadsereg   [>>>]

Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után, 1918 novemberétől kezdődően Magyarország területének legnagyobb része idegen hadseregek megszállása alá került: északon a csehszlovák, délen a szerb, keleten a román csapatok foglaltak el jelentős területeket. A legnagyobb országrészt a román hadsereg szállta meg, egészen Győrig nyomulva előre. És ez a haderő okozta a legtöbb szenvedést is a magyar polgári lakosság számára; napirenden voltak a nyilvános kivégzések, a botozások, a fosztogatások, a leszerelt üzemek és gazdaságok javainak szisztematikus elszállítása. A román megszállás 1918 novemberében Erdélyben kezdődött meg, a Partiumban folytatódott, majd 1919 tavaszán kiterjedt a mai Magyarország területének nagy részére is. Perczel Olivér könyvének első fejezetében fölidézi a románok csúfos vereségével végződő 1916. évi erdélyi betörését, könyve tárgyának balsejtelmű előzményét. Ezután ismerteti az 1918 végén kezdődött megszállás menetét, az előre nyomulást, amely nem állt meg a Tisza vonalánál, de elérte Budapestet és a Dunántúl északi felét is. A szerző időrendben és tájegységenként rekonstruálja az eseményeket, szól a megszállók fogadtatásáról, a román erők berendezkedéséről, a rekvirálásokról, rámutat, hogy városonként milyen eltérő és hasonló vonásokat mutatott az invázió. Kitér a román katonák erőszakos cselekményeire, pontosan dokumentálva a gyilkosságokat, fosztogatásokat, botozásokat. Végül említi a lakosság ellenállásának formáit és akcióit is. Külön kezeli az erdélyi és a partiumi, valamint a mai magyarországi területek megszállását, hiszen az előbbiek esetében impériumváltás következett be, az utóbbi esetében 1920-ban véget érő ideiglenes megszállás. Az események áttekintése után konkrét eseteket mutat be a románok pusztításairól; szól az erőszakos cselekményekről és a magyar lakosság önvédelméről, eseti ellenállásáról (Zsil-völgye, Sóvidék, Gyöngyös, Hajmáskér, Kiskunmajsa). A szerző az epilógusban megállapítja, a szisztematikus pusztítással és fosztogatással Románia célja egyértelműen Magyarország gazdasági és katonai tönkretétele volt. A kiterjedt forrásbázison alapuló monográfia – a téma eddigi föltáratlan mivolta miatt – minden nagyobb történelmi gyűjteményben helyet kaphat; a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és a fővárosban eminens helyismereti műnek számít. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]