Vibók Ildi minden könyvében gyönyörűen mesél a gyerekeknek zenéről, színházról - ebben a művében most éppen ez utóbbiról, nem kisebb dologra vállalkozva, mint kedvet csinálni a műfajhoz úgy, hogy közben áttekinti a színjátszás krónikáját is az ősidőktől kezdve napjainkig. A keretmesében három   [>>>]

Vibók Ildi minden könyvében gyönyörűen mesél a gyerekeknek zenéről, színházról - ebben a művében most éppen ez utóbbiról, nem kisebb dologra vállalkozva, mint kedvet csinálni a műfajhoz úgy, hogy közben áttekinti a színjátszás krónikáját is az ősidőktől kezdve napjainkig. A keretmesében három boszival ismerkedhetünk meg: Holle, Piros és Szöszke épp azon ügyködnek, hogy összeüssenek egy jó kis varázsitalt, de valahogy csak nem akar összejönni a dolog. Az egyikük aztán előszed egy régi papírdarabot, amin egy hitelesnek tűnő recept olvasható. A hozzávalók között - sok egyéb furcsaság mellett - béka is szerepel, ezért nem haboznak, fognak egyet. Csakhogy ez a béka megszólal! Szépen bemutatkozik - Ferdinek hívják -, és felvilágosítja őket, hogy amit böngésznek, az nem recept, hanem egy dráma részlete, amelyet bizonyos Will Shakespeare írt, és amelyet színházban szokás előadni. Dráma, író, színház... a banyák sosem hallottak ilyesmiről. Így aztán Ferdi, karöltve Timor teknőccel, elmeséli nekik, mi is ez az egész, hogy festett a színház a legrégebbi időktől mostanáig bezárólag, érintve az egyiptomiakat, a görögöket, a rómaiakat, a kínaiakat és a japánokat, a középkori európai színházat, a reneszánsz és barokk kort, a futuristákat, végül pedig a mai színházművészetet is. A szöveget Szeidl Andrea szép színes illusztrációi kísérik. [<<<]