Szvoren Edina legújabb kötetében a humor és az abszurd kapott helyet a nosztalgia és emlékezés alakzatai mellett. „Nap mint nap el kell játszanom a csodálkozó ember szerepét, és ez a színlelés egyre nehezebb. Olvashatjuk Szvoren kötete nyitó novellájának (Mondatok a csodálkozásról) első mondatát,
[>>>]
Szvoren Edina legújabb kötetében a humor és az abszurd kapott helyet a nosztalgia és emlékezés alakzatai mellett. „Nap mint nap el kell játszanom a csodálkozó ember szerepét, és ez a színlelés egyre nehezebb. Olvashatjuk Szvoren kötete nyitó novellájának (Mondatok a csodálkozásról) első mondatát, melyben a novellák alapvető prózapoétikája érhető tetten: semmi színlelés, elmondani, olykor faarccal, a hétköznapi lehetetlenségeket. Bár világunkból már kikoptak a csodák, mégis lépten-nyomon elcsodálkozunk egy-egy banális dolgon, csodálkozunk, hogy barátaink és a többi ember ne érezze magát kellemetlenül a bőrében, mert ha a csodálkozások láncolata megszakadna, valaki felhagyna az össznépi színészkedéssel, a lét fájó hazugságai és értelmetlensége mindenki számára egyértelmű lenne, és ebben az esetben kérdéses, mit lehetne még egyáltalán tenni; tehát az unalom és fájó közöny dacára marad a csodálkozás megnyugtató színlelése. A könyv írásaiban a finom irónia mellett a kegyetlen szarkazmus is egyaránt helyet kap, de a szövegek élén tompít, hogy az abszurd helyzetekbe csomagolt rideg hangnem eleve megnehezíti az értelmezést, a szövegek nem engednek könnyen az olvasók értelmezési stratégiáinak, zavarba ejtenek, kibillentenek a megszokottból. A kibillenést, az indokolatlan kitörést viszi színre lópánik című novellájában, melyben szinte monomániásan sorjáznak összefüggéstelenül különböző esetek, melyekből megvadult, pánikba esett lovakról olvashatunk. A ló, ha egyszer elveszti hidegvérét gyakran nem csak lovasát, de saját magát is képes elpusztítani, féktelen őrjöngésénél nehezebb destruktívabb erőt találni környezetünkben. A lovak elemi kitörése utalhat a nyitó novellára is, a színlelések, a felvett és elsajátított hidegvér egyszer csak – szinte indokolatlanul – átadja a helyét az őrjöngésnek, a rend helyét a rendezetlenség, a káosz, s ezt követően a halál veszi át. A szöveg maga is ilyen fékevesztetten monomániás, csak sorolja a lovakat szinte autisztikus pontossággal, és saját önfelszámoló prózai vágtatásába kezd bele. A kötet első részében az Ohrwurm-ciklus rövidebb írásai olvashatók, melyekre nagy vonalakban az eddig leírtak jellemzőek, a kötet második felében hét hosszabb szöveg kapott helyet. Szvoren Edina prózája és lírája eddig is a meglepőt, a váratlant, és a banálisat ötvözte, melyet a jelen kötet írásaiban művészi fokon visz tovább. A kortárs irodalom iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]