A filmkritikus, író és újságíró Gervai András érdeklődése akkor fordult az egykori titkosszolgálatok és ügynökügyek felé, amikor az 1990-es évek elején sorra derült ki írókról, művészekről, sportolókról, hogy az állambiztonság beszervezte őket. Így születtek meg a titkosszolgálati múlt történeteit   [>>>]

A filmkritikus, író és újságíró Gervai András érdeklődése akkor fordult az egykori titkosszolgálatok és ügynökügyek felé, amikor az 1990-es évek elején sorra derült ki írókról, művészekről, sportolókról, hogy az állambiztonság beszervezte őket. Így születtek meg a titkosszolgálati múlt történeteit földolgozó könyvei, amelyeknek afféle keresztmetszete, illetve betetőzése az Átvilágítás, amelyből föltárul a tipikusan kelet-európai pártállami múlt és a hidegháborús évtizedek állambiztonsági tevékenysége. A könyv első, hazai vonatkozású része válogatás korábbi könyveinek esettanulmányai közül; itt azok olvashatók, amelyek egyediségükben is tipikus, korjellemző és rendszerint megrendítő eseteket dolgoznak föl. A szerző röviden fölidézi a magyar állambiztonsági szervezetek történetét az 1945 márciusában, Debrecenben megalakult HM Katonapolitikai Osztályától az ÁVO-n át a BM III/III-as ügyosztályig. Bemutatja az ÁVO rettegett urát, Péter Gábort, valamint egyik vezető beosztású munkatársát, Szalma Józsefet. Ezek után novellisztikus esettanulmányokat közöl az ügynökökről és tönkretett emberi sorsokról. A kötet második részébe kerültek a külföldi állambiztonsági szervezeteket bemutató fejezetek: a szovjet NKVD/KGB, a kelet-német Stasi és a romániai Securitate tevékenységét áttekintő írások. Gervai András elbeszéli, hogy a KGB mellett a legkiterjedtebb besúgóhálózatot a Stasi működtette, 1949 és 1989 között az NDK-ban 276 ezer embert foglalkoztatott. A Securitateről szólva kiemeli a külföldi hírszerzés vezetőjének, Ion Mihai Pacepa tábornok „árulását, Amerikába távozását, és ott megjelent leleplező könyvének (Vörös horizontok, 1989) dokumentumértékét. A szerző a nyugati szolgálatok közül a brit, az amerikai és a svájci szervezetekkel foglalkozik. Az utóbbi kapcsán említi, miként figyelte meg közel ötven éven át a világhírű drámaírót, Friedrich Dürrenmattot. Összegzésül megállapítja, hogy a hidegháború időszakában mind keleten, mind nyugaton szükségét érezték az állampolgárok fokozott megfigyelésének, erre hozza föl a matematikus Erdős Pál példáját, akit idehaza az ÁVO, Amerikában a FBI tartott szemmel. Gervai András tág földrajzi horizonton és történelmi perspektívában tárgyalja a hidegháború korszakának titkosszolgálat-történetét; bemutatja a megfigyelőket és a megfigyelteket, mindezt szakmailag alaposan dokumentálva, ugyanakkor jótollú zsurnalisztaként olvasmányos stílusban teszi. Könyve a témakör ismeretterjesztő művének számít. [<<<]