A tanulmánykötet címe és alcíme együttesen pontosan jelzi a tartalmát: a közép-európai nagyrégió többféle vallásának, felekezeteinek egymás mellett élését vizsgáló értekezések gyűjteményéről van szó. Magyarán a társadalmi és vallási pluralizmus egy bizonyos dimenziójának, a vallási sokféleségnek a   [>>>]

A tanulmánykötet címe és alcíme együttesen pontosan jelzi a tartalmát: a közép-európai nagyrégió többféle vallásának, felekezeteinek egymás mellett élését vizsgáló értekezések gyűjteményéről van szó. Magyarán a társadalmi és vallási pluralizmus egy bizonyos dimenziójának, a vallási sokféleségnek a kérdéseit vizsgálják a szerzők. E kérdéskörről ugyan számos hazai és külhoni tanulmány született, e kötet kiadásának indokát, létjogát a benne közölt írások inter- és transzdiszciplináris megközelítésmódja indokolja. Vagyis a vizsgált kérdéskört a kulturális antropológia, a geoinformatika, a szociológia, a társadalomlélektan felől közelítik meg a szerzők. Ugyancsak fontos szempont volt, hogy a közép-európai térség – a kötet szerkesztője, Máté-Tóth András szerint – „sebzett kollektív identitású régió, így különösen indokoltak az e területen végzett kutatások. A szerkesztő, az általa jegyzett bevezető tanulmányban (Sokféle sokféleség) a pluralitás és a sebzett identitás viszonyrendszerét tekinti át; vizsgálja a társadalmi pluralizmus vonásait, a sebzettség mai következményeit. Ehhez szorosan kapcsolódik a László Tamás – Gyorgyovich Miklós szerzőpár Sebzettség és reziliencia című értekezése, amely a sérelmek földolgozásáról, az azokon való túllépésről, a társadalom rugalmas ellenállóképességéről szól, éspedig Európa 34 országában végzett közvéleménykutatások eredményeit fölhasználva. Balassa Bernadett a vallási diverzitás és a vallásgyakorlás intenzitása közti kapcsolatot vizsgálja; Szilárdi Réka a vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásait tárja föl. A kollektív sebzettség jelenségéhez tér vissza Figus-Illinyi Rita, aki a vallási tolerancia és a reziliencia kapcsolatát vizsgálja. Az elméleti kérdéseket boncolgató értekezések után az empirikus alapokon álló, adatokat földolgozó szerzők munkái állnak. Nemes Márk a közép-európai térségben a rendszerváltozás után létrejött új vallási közösségeket veszi számba. Wimmer Krisztina az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén elhangzott fölszólalások szövegeit elemezve mutatja ki a vallási emlékezet megnyilatkozásait. Csikós Nándor a népszámlálási adatok számait vizsgálva geoinformációs szempontból tekint a térség vallási sokszínűségére. Povedák Kinga a keresztény könnyűzene utóbbi évekre jellemző sajátosságait írja le. Mind az elméleti értekezések, mind az empirikus adatokon nyugvó esettanulmányok azt igazolják, hogy a kulturális és vallási sokféleség inter- és transzdiszciplináris megközelítéssel eredményesen vizsgálható, ezáltal a tudomány hozzájárulhat a társadalmi sokféleség problémáinak megértéséhez. [<<<]