Az angliai születésű Kathy Henderson osztrák származású édesanyjának leánykori vezetékneve Schey von Koromla volt; az írónő e név alapján jutott el 2011-ben a Komárom-Esztergom vármegyében fekvő Csatka falu Koromla nevű településrészébe. És innét eredhet a családja története föltárásának szándéka,   [>>>]

Az angliai születésű Kathy Henderson osztrák származású édesanyjának leánykori vezetékneve Schey von Koromla volt; az írónő e név alapján jutott el 2011-ben a Komárom-Esztergom vármegyében fekvő Csatka falu Koromla nevű településrészébe. És innét eredhet a családja története föltárásának szándéka, ami eléggé nehéz vállalkozás lehetett, tekintettel a família szétszórtságára. A szerző osztrák származású édesanyja Ausztráliában született, skót származású apja családja Chilében élt, aztán a család 1953-ban Londonban telepedett le – innét és ekkortól veszi kezdetét a személyes hangú, leginkább szóbeli közléseken alapuló családtörténet. Kathy Henderson minden fölidézhető apró részletet megörökít, régi lakásuk bútorzatát épp úgy leírja, ahogyan megemlékezik a család autójáról, vagy épp az osztrák ősökről. A család históriájában benne kavarog a 19-20. század történelme, amelynek mérföldköveit a világháborúk jelzik: a szerző nagyszülei az első világháború idején, a szülei a második világháború alatt házasodtak össze, Kathy pedig a 20. század közepén született, és az ezredforduló után arra szánta el magát, hogy megértse Európa és a családja történetét. Bár a könyve a maga londoni gyermekkorával veszi kezdetét, számtalanszor visszautal a születése előtti múltra, de leginkább emlékmorzsák, múltidéző mozaikdarabkák segítségével. Könyve ettől leginkább egy többdimenziós mozaikképre emlékeztet. Iskolai epizódok, vásárlások, nyelvleckék, utazások történetei sorolódnak, miközben a szerző felnőtté válik. Külön fejezet szól az eltűnt Clemens nevű nagybácsiról, aki német állampolgárként Skóciában élt; a háború kitörésekor a brit hatóságok internálták, sokad magával Kanadába szállították, ahol egy Nipigon nevű fogolytáborban tartották, majd később eltűnt. A családtörténet akkor ér véget, amikor kezdődik, 2011-ben, a szerző kapta meg az osztrák állampolgárságot, és visszatért ősei földjére. Kathy Henderson miközben aprólékosan fölidézi családja történetét, soha nem mulasztja el megemlíteni a nagytörténelem épp aktuális eseményeit, összefüggéseit. Ez a kiindulópontja annak az ellentétnek, amely a drámai hatású história és a mozgalmas, energikus, derűs családtörténet között mindvégig feszült. Bár a kötet tényanyaga alapvetően személyes emlékeken, illetve a családtagok szóbeli közlésein, levelein alapszik, a szerző számos régi dokumentumot és fotográfiát fölhasznált munkája megírásakor, ezek meg is tekinthetők a kötet lapjain. [<<<]